Felemás érzésekkel vagyok tele, amikor a Kisvárda ellen elhullajtott két ponton búsongok, MIKÖZBEN egy döntetlennel is előrébb léptünk a tabellán, és a második helyen tanyázunk. Úgy, hogy kilenc forduló után hárommeccses előnnyel előzzük a kiesőhelyen álló Kispestet.
Amikor az a bánat oka, hogy egy élvonalbeli meccset a mutatott játék alapján simán be kellett volna húznunk, aztán mégiscsak sikerül elszerencsétlenkedni a végén… Kérem szépen, ezek első világbeli problémáknak tűnnek az elmúlt években unos-untalan hallgatott „mocsárliga blueshoz” képest.
Úgy látszik, a tabellán gyorsabban léptünk előre, mint fejben. Még szokni kell, hogy ilyen gondjaink vannak. A második helynek örülök, de attól még rohadtul sajnálom a most elvesztett két pontot.
Fura egy szezon ez, egy fura bajnokságban. De ez a „furaság” most kifejezetten a hasznunkra válhat: ha valami megállapítható a bajnokság első harmadának végéhez közeledve, az az, hogy csapatunk jelenleg ennek a kicsit kettészakadt mezőnynek az első feléhez tartozik. Maradjon csak így!
Ehhez viszont a szombatihoz hasonló meccseket el kell dönteni, amíg lehet. Mert hiába játszunk jobban, ha a végén egyetlen figyelmetlenség elég ahhoz, hogy elússzon két pont.
Néhány gondolat azért szurkolói szemmel is kikívánkozik belőlem:
- Urblík és Doki hozta a már megszokott szintet, utóbbi kicsit elfogyott a finisre.
- Tóth Milán látványosan több önbizalommal játszik, sokkal szabadabban mozgott, és mezőnyjátékban messze a legjobb teljesítményét hozta az idei évben: 41 passzból 36 sikeres, 5 (!) kulcspassz. A gólnál pedig jókor volt jó helyen.
- Kovácsréti játéka engem aggaszt, nagyon önző játékosnak tartom – és ezt a véleményemet hétről hétre megerősíti. Eddigi 24 lövéséből 5 talált kaput, szóval a számok sem feltétlenül indokolják, hogy ennyiszer passz helyett rögtön kapura bassza a labdát…
- Pávkovics és Hej fordulóról fordulóra múlja alul egymást a jobbhátvéd posztján. Értem én, hogy Girsiket Erős nem véletlenül sorolta mögéjük, de idővel csak lehetőséget kellene adni szerencsétlennek, hogy a PÁLYÁN mutassa meg, mit tud. Ha az előtte állók rendre hibáznak, neki mikor jön el a lehetőség?
- Remélem, Iyinbor sérülése nem súlyos, mert nagyon nehéz lenne helyettesíteni.
- Molnár Csaba… Higgyétek el, én drukkolok a legjobban, hogy végre kijöjjön neki a lépés. De ez most megint nem az a meccs volt: 24 perc alatt 0 sikeres passz, 0 megnyert párharc és két elbaltázott akció. Különösen a második, az ellentámadás közben rászúrt ballábas lövés volt fájdalmas. Értem, hogy kellenek a plusz fiatalpercek – szerintem máskülönben Horváth Rajmi állt volna be –, de tényleg Csabától várhattuk a legtöbbet ebben a meccshelyzetben? Nem mintha sok opció állt volna Erős rendelkezésére.
Vannak tehát problémák, de nem gondolom, hogy megoldhatatlan lenne a feladat. A csapat gerince jól játszott, a középpályán domináltuk a mérkőzést. Az xG-értékek (2,42 vs. 0,62) azért igencsak beszédesek. Éppen ezért bosszantó, hogy nem lett meg a győzelem.
És mindezt úgy sorolom, hogy másodikak vagyunk. Mondom, fura egy szezon ez.
De hamarosan folytatódik a hullámvasút: pénteken az MTK-hoz látogatunk. Itt van a szomszédban, pár villamosmegállónyira. A négy szektorból kettő már megtelt, sokan leszünk. Szerintem gond nélkül hazai hangulatot tudunk teremteni a kék-fehérek túlméretezett tornatermében.
Én már beszereztem a jegyet. Gyertek ti is! A lelátón találkozunk.
Hajrá Vasas!
Vélemény, hozzászólás?