Vannak meccsek, amelyek többet jelentenek három pontnál. Vannak meccsek, amelyek az aktuális helyezéstől, formától függetlenül mindig, bármelyik osztályban is kerüljön megrendezésre, rangadónak számítanak. A Vasas–Honvéd összecsapás pontosan ilyen!
Azon gondolkodom, hogy csináltatok egy pólót, amin a vezetőedző feje lesz “ikon” felirattal.
Erős Gábor (és hátul Barkóczi) leszáll a buszról. Fotó: Vasas FC.
Nálam okosabb ember mondta: a Vasas vezetőedzőjének lenni egyszerű, de egyszerűen a Vasas vezetőedzőjének lenni a legnehezebb. Elvárásaink, már Erős elődjeivel szemben is:
A csapat mentalitása legyen rendben, minden meccsen lássunk tüzet a játékosokon. ✔️
Ne égesse le magát és a klubot heti szinten. ✔️
1-0-nál ne seggeljünk be a saját boxunkba, a döntetlen nemlétező értékét felejtsük el. ✔️
Értse meg, miről szól a Vasas-család, a klub közösségalapú gondolkodása. ✔️
A Vasas FC az NB1-es labdarúgó-bajnokság – az OTP Bank Liga – egyik friss feljutójaként egy egészen vállalható szezonkezdést tudhat magáénak. Három forduló után – bár az aktuális körben még nem ment le minden mérkőzés – elmondhatjuk, hogy a regnáló bajnok Győri ETO és a másik újon Kispest mellett a piros-kék gárda a harmadik veretlen csapat.
Most kezdődött a harmadik forduló a harmincháromból. Ha a bajnokságot – és vele együtt a bentmaradásért vívott küzdelmet – maratonként fogjuk fel, akkor nagyjából 2500 méternél járunk. Nem vagyok hosszútávfutó, de gyanítom, Ferenczi Pista ezt még bemelegítésnek sem tekintené.
Azért rabolom az időtöket ezzel a hasonlattal, hogy rámutassak: elképesztően az elején vagyunk még a történetnek, bizonyos tekintetben a szezon csak most kezdődik igazán. Baromi korainak tartom tehát az olyan fanfárokat, miszerint már most megmutattuk, hogy biztos helyünk van az NB I-ben. Két jó eredményünk van, erős ellenfelek ellen. Sem több, sem kevesebb.
Kezdjük ott, hogy Mezei Szabolcs leigazolását igencsak komoly fegyverténynek tartom. Sőt, jobb játékosnak gondolom, mint a holtidényben megkörnyékezett Szuhodovszki Somát.