A hétvége utolsó kézilabda mérkőzésén – egy győzelem és egy vereség után – döntetlen lett a végeredmény, ami a játék összképe alapján talán reális, de némi hiányérzetünk azért lehet…
LU20 I. osztály-Kelet, 5. forduló
Kispest NKK – Vasas SC 31:31 (15:15)
Inárcs, Inárcsi Kézilabdacsarnok
Amint azt a beharangozóban is megfogalmaztam, az ebéd utáni szieszta helyett ma délután is útra keltem, hogy a helyszínen tekintsem meg a lányok soros mérkőzését. A tabella második felében helyet foglaló két együttes összecsapásán az előzetes várakozások szerint angyalföldi győzelemben bíztam, és – előre elnézést kérek a piros-fekete ellenféltől – a bemelegítés perceit tekintve, elnézve az ellenfél játékosait, úgy gondoltam, nem lesz gond a két pont megszerzése. Talán még a régi Nestlé-reklám is eszembe jutott: „Chokito – ronda és finom.” merthogy ez a szlogen úgy folytatódott, hogy Ne ítélj elsőre! Ja… ránézésre tényleg nem hittem, hogy bármi gond lehet. Aztán elkezdődött a találkozó, és Menyhárt Lia góljával a Kispest vezetést szerzett.
A játék képe alapján az 1986-os, Gregory Hines és Billy Crystal főszereplésével bemutatott Rémült rohanás című akció-vígjáték ugrott be, mert rendkívül gyors tempóban zajlott a mérkőzés, és nem törvényszerűen, de sok hibával tarkítva. Kb. az történt, hogy az ellenfél vezetett, egy-két-három góllal, mi meg futottunk az eredmény után. Ráadásul a kapufa sem volt velünk, háromszor is segítette az ellenfelet, kifejezetten szép akciók végén. Mindenesetre, úgy vonulhatta pihenőre a felek, hogy nem lehetett tudni, mi lesz a végeredmény. Szünet után egy új mérkőzés kezdődött, változott a játék képe, a 35. percben Moravecz Laura révén átvettük a vezetést. A hazai csapat Bozsó Kitti révén egyenlített, őszintén szólva ilyen gólt korábban még nem nagyon láttam, ráadásul a játékvezetők piros lapot mutattak fel Zentai Csenge számára. Ez egy igen furcsa, de véleményem szerint minimum eltúlzott büntetés volt, de hozzáteszem – bár tudom, hogy Kiss Dániel vezetőedző nem szeret a sípmesterekkel foglalkozni –, hogy igen fura fújásokat láthattunk, a passzív játékot egyoldalúan ítélték meg, amikor Hornyák István volt a mezőnybíró, akkor többnyire alig merészkedett át a felezővonalon, a kétperces büntiket sem feltétlenül jól osztogatták, és hagyták, hogy a hazai csapat játékosai elhiggyék, kézilabda mérkőzés helyett a 2022-ben bezárt Gór-Nagy Mária Színitanoda falai között vannak. Habár szerintem az egy mindenkori vezetőedző felelőssége is, ha hagyja/kéri/engedi, hogy játékosai össze-vissza dobálják magukat… Moravecz Laura és Somodi Sára vezérletével sikerült stabil előnyre szert tenni, az 51. percben már három góllal vezettek a lányok. Alig öt perc alatt aztán fordítottak a piros-feketék, sőt az 58. percben már kettővel vezettek. Innentől viszont már csak a piros-kékek szereztek gólt, előbb Szabó Petra, majd miután a kapufa bennünket segített ki, tíz másodperccel a vége előtt Erdős Helga kiegyenlített. Hogy az izgalmaknak ne legyen vége, a hazai csapat időntúli szabaddobással zárhatott, de szerencsére a felsőléc ezúttal is velünk volt. A vége tehát egy összességében igazságos döntetlen – ugyanúgy 31:31, mint egy héttel ezelőtt a Vác ellen –, de bármelyik csapatnak lehet hiányérzete. Én viszont azt gondolom, hogy fiatal csapatunk ebből a mérkőzésből is tanulhatott, és hiszem, hogy a befektetett munka, az alázatos hozzáállás, a küzdeni tudás előbb-utóbb meglátszódik az eredményekben is. Előbb azonban össze kell csiszolódni, meg kell ismerni egymást, és rohadt sokat el dolgozni.
COACH DANIKA
Egy végletekig izgalmas, sok hibával tarkított mérkőzésen végül egy talán igazságos döntetlen született, bár érzésem szerint ezúttal nem csupán a Kispest együttesét kellett volna legyőznötök. A küzdelem dicséretes volt, néhány jó egyéni teljesítmény is volt a csapatban, de talán a tegnap délutáni mérkőzést még nem mindenki pihente ki.
A mérkőzésről azt mondhatom, hogy kezdünk egy visszatérő forgatókönyv szerint játszani. Elengedjük az ellenfelet, aztán fordítunk, több góllal is vezetünk, végül pedig mi kapaszkodunk vissza a mérkőzésbe, és a kötelezőnek gondolt két pont helyett egy bravúrpontnak örülhetünk. Ma is pontosan ez történt.
Persze lehet hiányérzetünk, mert a kezünkben volt ez a mérkőzés. Ugyanakkor másfél perccel a vége előtt még két góllal vezettek a hazaiak, innen pedig sikerült egyenlítenünk. Úgyhogy nekünk most ez a pohár inkább félig tele van.
Nagyon nagyot küzdöttek a lányok, ezért mindenképpen jár nekik a gratuláció. A hullámvölgyeket viszont meg kell tanulnunk kezelni. Fiatal csapat vagyunk, és ezek azok a helyzetek, amelyeket nem lehet kizárólag edzésen megtanítani. Át kell élni, meg kell tapasztalni, és idővel meg kell tanulni jól dönteni bennük. Ezt most viszonylag nyugodtan mondhatom, mert a végén ismét szereztünk egy pontot.
A játékvezetéssel továbbra sem szeretnék foglalkozni. Ami jó történt velünk, azért mi dolgoztunk meg, és amit elrontottunk, azért is nekünk kell vállalni a felelősséget. Nem szeretném, ha bárki másban keresnénk a hibát.
Gratulálok a lányoknak a küzdéshez és ahhoz, hogy a legnehezebb pillanatban sem adták fel. A hibáinkat pedig kedden újra elővesszük, és dolgozunk tovább rajtuk.
SOMODI SÁRI
Sári, gratulálok, jó teljesítményt nyújtottál, szép gólokat lőttél, ami ma egy ponthoz segítette a csapatot. Hogyan értékeled a mérkőzést, mi kellett volna ahhoz, hogy mindkét pontot behúzzátok?
Köszönöm szépen! A tegnapi mérkőzés után szerintem mindenki legalább egy győzelemmel akarta zárni a hetet. Sok jó megoldásunk volt, de sok olyan hibánk is, ami könnyen kiküszöbölhető lett volna. Tudtuk, hogy kire kell figyelnünk a Kispest csapatában, de sajnos nem tudtuk kellően megállítani, szerintem ez sarkalatos pont lett volna. Sérülések és betegségek miatt nem volt túl sok cserelehetőségünk, így ez is egy hátrány volt ma számunkra. Minden körülmény ellenére beleadtunk mindent, a következő hetekben dolgozunk tovább a hibáinkon, készülünk a Kecskemétre, hogy a következő mérkőzésen túljussunk a döntetlenen és megszerezzük a két pontot!
Hajrá Vasas, mindörökké Angyalföld! 💙❤️
Vélemény, hozzászólás?