ETO FC–Vasas 2–2
Nagyon király túránk volt szombaton: a tatai vár és egy fasza ebéd után az Esterházy Pezsgőgyárban okultunk és kóstoltunk, hogy aztán a faros Ikarus 55-ösünk átdobjon minket az ETO Parkba. Csak simogatja az ember lelkét, hogy a járókelők csodájára járnak a járgányának, kicsit olyan érzés a retró busszal vágtatni 2026 mindennapjaiban, mint amikor egy NB I-es újonc bátran nekimegy a jóval erősebbnek gondolt ellenfeleknek is.
Szerintem a Nyíregyháza-meccs óta nem játszottunk ilyen jól, mint most Győrben, és bár volt több labdánk is a sokgólos előnyhöz, ha az összképet nézzük, reális döntetlen született. Ez az egy pont is egy becsületes eredmény, becsületes teljesítménnyel, de azért nem kell a CÍMVÉDŐTŐL elájulni: ez most egy – magyar szinten – jó játékosokból összerakott rossz csapat, mi meg kicsivel szerényebb képességekből összerakott jó csapat vagyunk, és utóbbi sokkal szerencsésebb együtállás egy szurkolónak.
Érdekes, miként viszonyul, kötődik a szurkoló egy-egy játékoshoz. Az elmúlt évek szerintem ezt rendesen beinflálták nálunk, egyrészt távolabb is voltak tőlünk a játékosok, másrészt meg olyan szar volt a csapat, főleg morálisan, hogy nehéz volt bárkihez is kötődni. A gyerekkori kedvenceim (Divics, Németh Gaca, Totya – tudom-tudom, fiatal vagyok nagyon) és a tinédzserkoriak (Moha, Vidus, Kleisz Márk, Pavlov) után felnőttlétemre igazi Vasas-liebling nélkül maradtam, amíg szép lassan azon kaptam magamat, hogy Hidi M Sanyi az. Ebből a csapatból egyébként az átlagosnál jobban kedvelem Girsik Attit meg Dokit is, de Sanyika lenyűgöz – biztos, mindenki tudja, miért. Szerintem a világ sokkal szebb hely lenne, ha több Hidi Sanyika futkorászna benne, a futball egy szebb sportág lenne több Hidi Sanyival, igenis borzasztó szexi dolog szürke eminenciásnak, melósnak, másodhegedűsnek lenni, akkor is, ha a munka mondjuk félévente eredményez egy kanadai pontot. Hidi Sanyi nélkül ez a csapat Győrben nem szerzett volna pontot – és nem a labdaszerzés+gólpassz miatt, ilyen hatos minden Urblík mellé kötelező!
És ott van a másik véglet: azok a játékosok a Vasasból, akiket valami miatt kevésbé kedvelek. Egyikük szépen pellengérre lett állítva szombat este, de valamilyen szinten mégis megvédem őt, abszolút méltatlan, amit ő vagy Koszta kap, csak azért, mert kihagytak egy-egy nagy helyzetet. Rengetegen hagytak ám ki ziccert, csak a háromnegyedére nem emlékszünk, mert a meccs végeredményére nem volt hatással, vagy már régen volt és jött a következő, egy újabb arc hibázott. Murka Benire azért remélem, senki nem haragszik! Azt a gondolatomat fenntartom, hogy a bajnokságban a fiatalok helyén kár minden perc Radónak, de nem értem, mit vártak az emberek: ha valaki villogott a Szentlőrinc B csapata ellen, az majd Győrben is extra lesz?! Nem kell őt bántani csak azért, mert mellérúgta ott azt, de érdemei elismerése mellett mégiscsak remek látlelete a játékoskeretünk alakulásának, hogy a HETEDIK szezonját játssza piros-kékben…
A kihagyott helyzeteken kívül így aztán én inkább a keretmélységnek tudom be a pontvesztést, és egyáltalán a válogatott szünet óta tartó hullámvölgyet is. A győri öt cserejátékos eddig 372 percet játszott átlagosan a bajnokságban, ráadásul ebben benne van a most debütáló Giger is, és Bennette meg Agba is bőven szezon közben érkezett. A Vasasnál ugyanez a szám 214, de ezt jelentősen megdobja Pávkovics 703 perce, a többiek a szombatival együtt: Radó 67 perc, Pálinkás 60, Cseke 27.
Amióta nincs Iyinbor, Milán és most már Rab sem, elfogytak Erős adekvát cseréi, többet kell forgatni a csapatot, és kijön az a probléma, amit már Gyulus szeptember közepén előrevetített: egy relatíve stabil kezdőcsapaton túl az NB I-re már nem túl acélos a keret mélysége.
A válogatott szünet előtt a meccseink 80. perce után esett gólok +4 pontot hoztak nekünk, és ebben benne van a Puskástól emberhátrányban kapott is. Október óta a 80. perctől ugyanez a mérleg -5 pont.
Még mielőtt nagyon megsértődnének egyesek, gyorsan hozzáteszem, hogy ez nem könnyű feladat, hiszen csak magyarokból és kb. ingyen (vagy értékesítésből) kellene ütőképes, kiegyensúlyozott keretet összehozni, és hát nem úgy tűnik, hogy az akadémia literszámra ontaná magából az NB I-re vagy nemzetközi értékesítésre alkalmas játékosokat. De amíg az első két-három hónapban ezt a szűkösséget szépen elfedte az edzői stáb és a kezdőcsapat, egy-két érzékeny sérüléssel a jelenség most már konkrétan elvesztett pontokban jelentkezik. De ez ilyen: mi vékonyan vagyunk, a Győrnek meg semmilyen csapategysége nincs, mindenkinek megvan a maga keresztje, ezért ilyen kiegyensúlyozott a bajnokság.
Ettől függetlenül nincs semmi baj, aki esetleg megpróbálta végignézni a Honvéd-Kisvárda meccset, láthatott két potensebb kiesőjelöltet nálunk, nekünk továbbra is előre kell nézni és megverni a Fradit jövő héten. Aztán meg a kupadöntőben.
Vélemény, hozzászólás?