Hát… ha valaki a szezonkezdés előtt azt mondja nekem, hogy a csapat az ötödik fordulóban veszíti el a veretlenségét, akkor azt mondom neki, ne igyon többet. Pedig így történt. Egészen pontosan két győzelem és két döntetlen után, a Puskás Akadémia ellen jött az első vereség, de azt hiszem, éppen jókor. Azt azért senki nem gondolhatta komolyan, hogy friss feljutóként egy makulátlan szezont produkálva nyeri meg az NB1-et a csapat…
Szepes kollégával egy online kő-papír-olló helyett végül abban állapodtunk meg, hogy amolyan virtuális szerkesztőségi gitárpárbajt tolva, egyszerre kezdünk megemlékezést írni a találkozó kapcsán. Baromi kíváncsi vagyok, mit láttunk az angyalföldi délutánban. A mérkőzés előtt már vagy másfél órával kint voltam a Szentély környékén, és több szurkolótársammal is beszéltem. Az a helyzet, alapvetően többségében bizakodó emberekkel találkoztam. Fut a szekér, egészen jól teljesít a társaság, hajtanak becsülettel, nincs baj a hozzáállással, ráadásul Urblík Jokka ma ünnepli a születésnapját. Ádám barátom azt mondta, már a szünetben lesz minimum három gól, de én is biztos kézzel nyomtam rá a Tippmixen a mindkét csapat szerez gólt opcióra. Aztán a kezdésre egy liter zéró kólával és két Balaton szelettel felszerelkezve elfoglaltam a megszokott helyemet, a megszokott szurkolótársakkal együtt. Tudom, a B-szektor az nem a C, de autista módra ragaszkodom ahhoz a székhez, amelyen először ültem a stadionban, így nagy az esélye annak, hogy a Csordás szektorból vonulok majd egyszer nyugdíjba… A Himnusz sorait állva énekeltem végig, majd beleborzongva hallgattam, amint a szurkolói kemény magunk elkezdte a „Ria-ria, Hungária” rigmust, és gyorsan betoltam az ostyaszeleteket, csupán azt sajnálva, hogy étcsokis bevonatú nem volt. Pedig a Balaton nálam azért egy állandó választás, mert ebből lehet piros-kék kombót fogyasztani. De nézzük, mi történt a pályán…
A vendégek első ránézésre fizikailag fölényben voltak, de mindez nem akadályozta meg a hazai csapatot, hogy minden szempontból felvegyék a kesztyűt a Felcsúti Barcelona ellen. Az első negyedórában több helyzetet is kialakított a Vasas FC, és szemre is tetszetős támadások után lőhettek kapura az angyalföldi támadók. Az más kérdés, hogy a mai napon Koszta Márk valami ismeretlen okból kifolyólag be volt oltva gól ellen, és az egészen jól mozgó Tóth Milán sem tudta bevenni Lehoczki Bendegúz kapuját. Mindenesetre, a 11. percben jobb koncentrálással már hármat guríthattunk volna a kék-sárgáknak, és ezzel kb. le is zárhattuk volna a találkozót, nagyjából úgy, mint a ZTE ellen tettük. Ehhez képest a helyzetek kimaradtak, és az ellenfél ezt kis híján meg is büntette, Lukács Dániel kétszer is lőhetett, de szerencsére Engedi Márk is tette a dolgát, és a fiatal szabálynak köszönhetően stabil kezdővé vált hálóőr egyértelművé tette a kétkedők számára, hogy nem véletlenül szavazott neki bizalmat Erős Gábor vezetőedző. A 23. percben aztán zördült a háló, de Koszta Márk hiába talált be, Urblík József lesállásból juttatta el hozzá a labdát. Ezt követően előbb Georgi Harutjunjan, majd Rab Boldizsár talált kapufát, majd a 37. percben ismét Tóth Milán veszélyeztetett, de Lehoczki Bendegúz ezúttal is a helyén volt. A 44. percben aztán az idei szezonban már a harmadik alkalommal megfogyatkozott a csapat, ezúttal az addig jól játszó Rab Boldizsár kapott piros lapot – és ebben még a PKP szerkesztőségén belül is volt némi vita. Szerintem a VAR ezúttal jól döntött, még akkor is, ha Káprály Mihály elsőre még a sárga kártyát sem húzta elő a zsebéből. Rossz ütemű belépő volt, félig-meddig hátulról, és lábat érve, bár szerencsére nem okozott sérülést a dolog. Ettől függetlenül totál fújható volt a piros. A szünet előtt viszont már semmi extra nem történt, bár a győzelmi esélyeinket az emberhátrány erősen csökkentette…
Ahogy azt már megszokhattuk, a kiállítás ellenére sem állt be védekezni a csapat, nem csalták a játékot, hanem próbáltak helyzetet kialakítani, és a második játékrész első érdemi gólhelyzete nem meglepő módon a piros-kéke előtt adódott: az 58. percben Tóth Milán középre lőtt labdáját Kovácsréti Márk fejelte kapura, mondanom se kell, jött az újabb Lehoczki-bravúr… A 65. perc környékén Engedi Márk pillanatai következtek: ifjú portásunk előbb Varga Zsombor, majd Németh András kísérletét hárította, ezzel életben tartva a reményeinket. A létszámfölénynek köszönhetően a vendégek ezt követően fölénybe kerültek, és az utolsó tíz percben két kisebb helyzet után a 85. percben megszerezték a vezetést: Orján Roland centerezett középre, és a jól érkező Németh András közvetlen közelről a hálóba passzolt. A minimum három perces ráadás végén Radó András szabadrúgását a felcsúti kapus szögletre tolta ki, a sarokrúgásra viszont már nem volt lehetőség, mert a játékvezető véget vetett a találkozónak.
Dióhéjban ennyi… A helyzetek alapján egy kiegyenlített mérkőzést láthattunk, mindkét oldalon sokat tettek hozzá a kapusok, nekik nagyban köszönhető, hogy csupán egy gól döntött a három pont sorsáról. Az egyébként példaértékű, ahogy a lefújás utáni interjúban a korábbi csapattársak nyilatkoztak, Engedi Márk és Lehoczki Bendegúz is kifejezetten értelmes, kulturált fiatal, szép sikereket kívánok nekik. Arra azért kíváncsi lennék, hogyan alakul a mérkőzés, ha nincs a piros kártya, mert egyenlő létszám mellett talán más végeredményt láttunk volna. Az viszont pozitív, hogy a létszámhátrány ellenére sem deszkáztuk be a kaput, és nem védekezett úgy a csapat, hogy szálka menjen a seggükbe. Sőt, az utolsó negyedórát leszámítva simán partiban voltunk, és azt is ki kell emelni, hogy végre tényleg úgy tűnik, az erőnlét is rendben van, mert egészen sokáig bírták a tempót a srácok. Iyinbor Patrik hetek óta remek formában van, nálam az egyik legjobb játékos volt ma a csapartból, de több jó teljesítmény is volt. A befejezéseket viszont valahogy meg kell oldani, mert ennyi helyzetet büntetlenül kihagyni nem lehet. Ma a Puskás Akadémia beleszart a csapatkapitányunk születésnapi tortájába, de küzdés és hajtás ma is volt, és kezd szerethető csapatunk lenni, amit régebben hiányoltam. Van egy normális edzőnk, és van egy olyan keret, amelyik tényleg igyekszik kiszolgálni a szurkolókat. Ma amúgy 3024 néző volt a stadionban, ebből néhány tucat PAFC-drukker, vagy eltévedt turista a vendégszektorban. Az más kérdés, hogy a Puskás Okádémia VIP-szurkolói valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag az A1 szektorba kaptak jegyet, a Vasas-drukkerek közé. Ennek azért valaki majd nézzen utána, ilyen baklövést a kalendáriumokban sem látni… A hajrában beálló Baráth Botond amúgy olyan vehemenciával szállt játékba, hogy ha több idő van hátra, akkor talán nem ússza meg lap nélkül, erre azért jó lesz vigyázni a jövőben. És még egy gondolat a cserékről: tudom, nem értek hozzá, de ezen a meccsen mind az öt lehetőséget kihasználtam volna, és nálam Radó András csak végszükség esetén lépne pályára, pl. Horváth Rajmund mostanság jól szállt be a meccsekbe. A lefújás után pedig az nem volt szép dolog, amint a szurkolóik elé járuló vendég játékosok közül Brandon Ormonde-Ottewill kimutogatott a hazai drukkerek felé, amihez Lukács Dániel is csatlakozott. Sportszerűtlen volt, de nem minősítem őket, bízom benne, hogy a karma visszaad nekik valamit emiatt… A Vasas-tábor szurkolása példaértékű volt, megint tizenkettedik játékosként segítették a csapatot, és bár sajnos ez ma nem volt elég a pontszerzéshez, a jövő héten lehet javítani.
Augusztus 29-én Újpestre látogatunk, a 4. helyezett fogadja a 2. helyezettet, a szurkolók között baráti a viszony, de a pályán – remélem – sikerül majd a magunk javára fordítani a mérkőzést. Bárhogy is alakul, legyen sportszerű játék. Ma még iszom egyet Urblík Jóska egészségére, és bízom benne, hogy legközelebb gólt is fog szerezni. Végül annyit még meg kell jegyeznem, hogy a mai vereség ellenére sem kell temetni a csapatot, mert ha a Vasas-szív továbbra is együtt dobban, és a hozzáállás olyan lesz, mint eddig, akkor sok örömet fognak még okozni nekünk ezek a játékosok. Ahogy az elején utaltam rá, az biztos volt, hogy nem lesz veretlen a csapat, de ez a vereség szerintem most jókor jött, feltüzeli a fiúkat a folytatásra. Ha ugyanígy dolgozik a társaság, akkor kiesési gondjaink nem lesznek.
Hajrá Vasas, mindörökké Angyalföld!
Vélemény, hozzászólás?