Nem jöhet Milán helyére kopasz belső védő!!!

Vasas–Felcsút 0–1

2015.08.22-én a frissen feljutó Vasas abszolút szimpatikus, potenciális futballal, szerethető, támadó felfogású edzővel 1–0-ra kikapott a Felcsúttól. Napra pontosan 11 évvel később pedig megtörtént ugyanez.

I’m not sure if

or

A 2026-os kiadásban önmagában is két külön meccset láttunk, 11v11-ben kimondottan jól játszottunk és bőven lőhettünk volna gólokat (igaz, egy kapott is benne volt). A kiállítás után nem volt az az erő, mint a Győr ellen, de egyrészt ez egy kevésbé fáradt, sőt fizikailag szintén nagyon jól felkészített ellenfél volt, másrészt most hosszú ideig nekik sem állt rendben a meccs, így kevésbé kényelmesedtek el, mint a szarokbele-címvédők.

Rab piros lapja vétlen mozdulat, de jogos piros, legalábbis az elmúlt egy-két évben pont az ilyeneket szokták utólag VAR-ral korrigálni kiállításra. A vétlenség remélem, azért feltűnik a kedves Fegyelmi Bizottságnak is, mert egy ilyen elcsúszásért nem kéne szegény Boldit meccsekre elmeszelni, kurva jól kezdte a szezont és ezen a meccsen is extra volt eddig.

Ilyen első négy forduló után ugyan kicsit bosszantó, de annyira mégsem fájdalmas vereség; amit az elmúlt hetekben Szép egyméteres kapufájánál meg Csóka arcába pattanó győztes góljánál kaptunk, azt az élet most Lehoczki-védésekben meg Rab-talpasban adta vissza, ez van. Az ötödik meccsen harmadik piros viszont igen ijesztő, még akkor is, ha csak a második volt ebből jogos.

Korábban nem győztem dicsérni Erős Gábort, és ezeket a gondolataimat most is tartom, neki még azt is aláírom, hogy jobban tudja, mit akar az adott mérkőzéstől, mint én (Pinyőnél, Geránál, Desitsnél ezt is megkérdőjelezte az ember), de ebbe a meccselésbe most belekötnék.

TÁMADÓ-BELSŐ VÉDŐ CSERE: TÁVOZZ, SÁTÁN!

A támadó felfogással, a “más Vasas” kultúrájával, a karakterrel és minden eddig hangoztatott szépséggel szembemegy, ha a támadó helyére belső védőt cserél az edző. Igen, tíz emberrel is. Biztos megvan ennek a taktikai előnye, hiszen eggyel több magas embered van hátul a beívelésekre, pontrúgásokra, de…

-Rögtön rendszert váltasz, amihez a teljes csapatnak alkalmazkodnia kell meccs közben. Ja, a felki alatt gyakorolták az öt védőt, de a bajnokságban eddig tíz perc erejéig tesztelték. Persze, vásár után okos a paraszt, ám sokatmondó, hogy ez lett belőle:

-A játékosok (szurkolók, stb.) felé mutatott üzenete borzasztó. Arról szól, hogy te túl akarod élni azt a hátralevő pár percet. Nem valamiért, hanem valami ellen futballozol, a hármas sípszót várod. Ez a mentalitás, igenis nevezzük félelemnek, a kondási beszarireflex ott lesz a fejekben, de nem csak a tieidében, hanem az ellenfelekében is. Ja, hát ezek csak ki akarják húzni?! Basszunk oda! 

Hoztam is egy konkrét esettanulmányt. Amióta a Vasasban futballozik, Tóth Milánt most ötödször cserélték le védőre a hajrában, amikor a cél az eredmény megtartása lett volna:

• 2023. október, Vasas–Csákvár: Tóth–Litauszki csere 1–0-nál, végeredmény 1–1. ❌
• 2023. október, Tiszakécske–Vasas: Tóth–Otigba csere 1–2-nél, végeredmény 1–2. ✔️
• 2024. április, Vasas–Paks: Tóth–Litauszki csere 2–1-nél, végeredmény 2–5. ❌
• 2025. október, Vasas–Szentlőrinc: Tóth–Pávkovics csere 1–0-nál, végeredmény 1–0. ✔️
• 2026. augusztus, Vasas–Felcsút: Tóth–Baráth csere 0–0-nál, a végeredmény 0–1.  ❌

Kétfajta értelmezése van ennek: az egyik szerint olyan belső védőt kell cserélni Milán helyett, akinek van haja. A másik szerint viszont az esetek hatvan százalékában hiába a defenzív csere, nem sikerül megtartani az eredményt! Ha lenne most még több időm ilyenekre, kiszámolnám, hogy a vizsgált időszakban faszomcserék nélkül hány százalékban sikerült megtartani az egygólos előnyt, most kapásból ránézve az elmúlt három évre olyan kilencven százalék környékére saccolom. Milán-védő cserével ugyanez negyven. Álljon ez itt tanúként, ha legközelebb is eggyel megyünk vagy nekünkjól ikszre állunk!

Ahogy Dobó István mantrázta: „Az a fő, hogy sohase féljünk! A többi jön magától is.”

HETES

Egész egyszerűen bűn minden játékperc, amit Radó kap Horváth Rajmi vagy bármelyik akadémista helyén. Azt gondolnám, ennek a “más Vasasnak” komolyabb ambíciói is vannak szabadrúgások olcsó kiharcolásánál, és (csak) ebben a tekintetben maximálisan egyetértek Kondás Elemérrel, aki Márkvárttal együtt gond nélkül a fakóba küldte. Elismerem, ahogy Urblíkéknak, úgy az ő karaktere is fejlődött az elmúlt években, ami tök jó, de ha ki is nőtte a saját szurkolóinak kimutogatást, rosszul vagyok az essünkössze-focitól, érdemi előrejáték nélkül. Milán is azért egyre jobb meccsről meccsre, mert végre talpon akar maradni, futballozni szeretne ripacskodás helyett. (És most biztos azért haragszom Radóra, mert a gól előtti ellentámadásunknál ő rontott el egy sima tízméteres passzt, ami bizonyára jogtalan, hiszen a kapott gólt a Milán-Baráth csere számlájára írom.)

—

Baj nincsen. Jó focit játszunk, egységes a csapatunk, ezt hiányoltuk. Néhány játékos még vagányságot, tüzet magára pakolhatna, vagy teszem azt a kispadon vagy más klubnál találhatná magát. Na mindegy, hét-nyolc csapat megy a dobogóért, ha ez a keret és a stáb itt lesz szezon végéig, köztük leszünk.