Azon gondolkodom, hogy csináltatok egy pólót, amin a vezetőedző feje lesz “ikon” felirattal.
Nálam okosabb ember mondta: a Vasas vezetőedzőjének lenni egyszerű, de egyszerűen a Vasas vezetőedzőjének lenni a legnehezebb. Elvárásaink, már Erős elődjeivel szemben is:
- A csapat mentalitása legyen rendben, minden meccsen lássunk tüzet a játékosokon. ✔️
- Ne égesse le magát és a klubot heti szinten. ✔️
- 1-0-nál ne seggeljünk be a saját boxunkba, a döntetlen nemlétező értékét felejtsük el. ✔️
- Értse meg, miről szól a Vasas-család, a klub közösségalapú gondolkodása. ✔️
Emellett még az sem baj, ha van egy korszerű, látványos, tudatos taktikával játszó csapat alatta, amelyik előrefele védekezik, nem csak kötelező sablonként puffogtatja a “támadófoci” kifejezést és teszem azt, nap végén még eredményt is elér.
Sokszor leírtam már: nem az Erős legnagyobb erénye, hogy szakmailag ennyire igényes csapatjátékot visz a pályára, hanem, ahogy az embereket kezeli, rohan kezet fogni az ünnepélyes kezdőrúgó bácsival, ott van a kézisek felkészülési meccsén, egy olyan ember, aki ebbe a közösségbe tökéletes. Egészen szürreális Pinyő heti szintű bírózása meg ökörségei után Cruyff-idézeteket hallgatni, és Erős nemcsak megfogalmazza, de a tetteiben, döntéseiben meg is valósítja, amit szeretne – és amit mindannyian szeretnénk. A múlt héten úgy fogalmaztam: ha most nem gondoljuk, hogy kurva jók vagyunk, akár még azok is lehetünk, és látjátok, Erős a meccs utáni nyilatkozatában rögtön szerénységre int, földön maradunk, nem ájulunk el magunktól.
A ZTE-meccs után újfent írni kell a játékról is, mert ezzel nagyon sokra mehetünk. Valószínűleg nem kapunk minden meccsen három gólpasszt az egyébként botrányosan szar ellenféltől, de ez az Urblík-központú, félig-meddig szabad foci elképesztően jól áll a játékosoknak, magyar szinten kuriózumnak számító, jól szervezett káosz, ami tényleg sokáig repíthet minket, nagyon nehéz ellene játszani.
Ha Urblík és Erős velünk marad egész szezonra, ez a csapat dobogóesélyes. Ami tudjátok, mit jelent: irány Európa, basszameg!
Bevallom, még összezavar a gondolat, de kilenc év után van csapatunk. Ebben a szezonban lesz egy olyan Vasas, amire büszkének lehet lenni. Kilenc év után nem kiröhögnek/sajnálkoznak a kollégák meg a haverok, hanem elismerően bólogatnak, kilenc év után nem a síró/röhögőgörcs kerülget, ha a futballszakosztályunkra gondolok. Kilenc év után végre fejlődnek a játékosaink, válogatott meghívóról, továbbértékesítési lehetőségekről beszélgetünk velük kapcsolatban, hát el sem hiszem!
A kulcs? Inspiráló közeg! A játékos hozza ki magából a legjobbját, fejlődjön tovább. Láttunk már ennél értékesebb Transfermarkt-garnitúrát itt? Láttunk. Láttuk szarul, hitehagyottan játszani Urblíkot, Iyinbort, Pávkovicsot, Rabot? Láttuk. És mégis ugyanazok a játékosok hanyatt-homlok az ellenkezőjét mutatják, mert most motiváló közegben dolgoznak, a rendbetett csapatközösség pedig a legfontosabb, visszatükröződik a bajnoki meccseken. Amíg két éve Tóth Milán ugyanezzel a teljesítménnyel egyszemélyi atyaúristenünk volt, ebből a csapatból lefelé lóg ki, pedig közel ugyanazok játszanak körülötte.
Természetesen az inspiráló közeghez hozzátartozik, hogy nem százezer fős az öltöző, eltűntek a Szánthó Regők meg Szalay Szabolcsok, de figyeljétek meg, ebben a kurzusban még ők is villognának. Ezt a meccset akkor is simán nyertük volna, ha Iyinbor helyén Hegedűs, Rab helyén Márkvárt, Kosztáén pedig Zimonyi játszik! Mindig leragadunk annál, hogy XY jó igazolás-e, pedig a lényeg rohadtul nem itt van: ha jó a közeged, XY is jó lesz benne, ha nem jó, akkor meg szar. Persze, a képességek számítanak (Koszta például e tekintetben előrébb jár, mint a többi nyári érkező), de a magyar bajnokság átlagában olyan kicsik a különbségek, amelyek közösségi erővel bőven eltüntethetőek. Nézzétek meg a testbeszédeket: Skribek, Szendrei, Kiss Bence sértődötten, egykedvűen bambult egymásra, pont úgy, ahogy a piros-kékek az elmúlt években, a mieink meg biztatták a másikat, örültek egymás sikerének, összességében VÉGRE úgy néznek ki, mint egy csapat.
Bár a vezetőség korábban bocsáthatatlan bűnöket is elkövetett, az inspiráló közeg létrejöttében nyilván szerepe van, hogy Nagy Miklós és a menedzsment elindult az ösvényen, ami a normális Vasas felé vezet; ebbe beletartozik a csökkentett keretlétszám és fizetés, s lám, a csúnya szurkolói kommentek sincsenek lájvban törölgetve a Facebookon. A személyi kiválasztásokban elkövetett hibákat követően most már a teljes szakmai stáb jó emberekből, pedagógusokból áll, vannak szakmai koponyák (Késedi, Erős), Vasas-kötődésű csupaszív arcok (Nagy Gabi, Pista) és előbbibe Havránt is be kell sorolni, mert a csapat erőnléte is látványosan javult az elmúlt évben.
Nem tudom, ez mekkora illúzió, mi történne például ezzel az egész hóbelebanccal, ha Erőst és Urblíkot kivennénk a pakliból, remélem, Sanyi bácsi nem mostanában akarja megfuttatni nálunk valamelyik edzőfiókáját. Mindenesetre amilyen furcsa előélettel érkezett ide, amilyen sok szenvedést átéltünk előtte, legalább akkora telitalálat volt Erős Gabi kinevezése.
A szombat délután álljon tanúként: minden klubfilozófiáról hadováló Facebook-poszt, interjú, kommentátor elé rakott paksaméta, fenyegetőző kamuprofil, ajnározó klubtévészpíker LÓFASZ propaganda, ahhoz képest, ahogy egy csapat 90 percen keresztül futballozik. Nem kell kapálózni, mert a sport sohasem hazudik: az vagy, amit a stadionban viszontlátsz – és ezt végre boldogan írom le.
Néhány adat még a számmisztikusoknak:
2400 – szombati nézőszám, az ETO-meccs egyharmada eltűnt (tudom, munkanap fél négy, mások meg nyaraltak). A magam részéről egyáltalán nem bánom, volt hely az árnyékban, nem volt sor a beléptetésnél, büfénél, inkább legyünk minden hazain ennyien, ha idegenben hozzuk a 7-800-at.
1211 – nap után nyertünk NB I-es meccset, 2023. április 15-én Mezőkövesden 4-1-re. Csak az olyan volt, mint amikor a haldokló mama még egyszer ki tud menni a teraszra cigizni, a mostani győzelem pedig mint egy általános iskolás kisfiú, akiből még miniszterelnök is lehet.
18 – év után lőttünk öt gólt egy NB I-es meccsen, egészen pontosan 6538 napot követően. 2008. szeptember 13-án a Paksot vertük 5-0-ra úgy, hogy Totyát a harmadik percben kiállították. Csak hogy érzékeltessem, az akkori kezdőnk: Németh Gaca – Balog, Paripovic, Unierzyski, Totya – Pavicsevics, Dobrics, Németh Norbi – B. Tóth, Divics, Lázok. Fú, de jó csapat volt! A Youtube-ra felkerült összefoglalót még a nem sokkal később elhunyt Breyer Zoli narrálja:
Még két felvetés:
-ez a tippjáték meg fantasy eléggé elbassza a szurkolói élményt, a végén nagyon szurkoltam a ZTE gólnak, hogy jöjjön a tippem. Ezért kell nullás győzelemre tippelni a Vasast, és játékost a védelembe is berakni a fantasy csapatba!
-a Zete mégis mi a tökömet akart ettől a meccstől? 😀
KM kolléga összefoglalója a meccsről ide kattintva olvasható, hasonlóan gondolkodunk!
Vélemény, hozzászólás?