Csak erős idegzetűeknek – de nekik nagyon is!

Rögtön a második fordulóban jön az első ünnepnap: Ferencváros idegenben. Ez a beharangozószerűség most leginkább az ellenfélről szól, és ezt a kreditet meg is kell adni nekik, még akkor is, ha egyébként rosszul vagyok az egész intézményüktől. Még így is sokkal értékesebb egy ilyen klub, a magyar sportnak adott temérdek bajnokával együtt, mint mondjuk az, ami Felcsúton nőtt ki a földből.

Aki még nem volt a Groupama Arénában, készüljön majdnem a legrosszabbra. Dupla háló a vendégszektor előtt, eszetlenvisítás, csókkamera, sasröptetés, fiszemfaszom valóságshow, az egyetlen pozitívum, hogy egy ideje ehhez nem társulnak a Kubatov-szeku férgei, hanem a mieink dolgoznak a vendégben. Ezzel együtt: hogy ebből vállalható, emészthető élmény legyen, ahhoz komoly Vasas-tábor, jó meccs és valamifajta eredmény is kellene.

Merthogy bármennyire is sorban nyerte a bajnokságokat a Fradi az elmúlt évtizedben, mi valahogy nem szopni járunk ám oda: a Groupama Aréna 2014-es megnyitója óta egyetlen magyar csapat van, amelynek vendégként nincs ott negatív mérlege, a Vasas. Két győzelem, három döntetlen, két vereség. Bár az egyik döntetlenben ott van a végül tizikkel elbukott kupadöntő is, egy másik iksz meg győzelemmel ért fel, mert azzal a 94. percben vesztett két ponttal bukta el a bajnokságot a Fagyi, ami még úgyis gyönyörű emlék, hogy mi eközben kiestünk a picsába. 😀

Azért van így is rémisztő adatom: 2017. április 15-én nyertünk utoljára a Grupiban (az Illovszkyban 2009-ben vertük utoljára őket…), azóta a két klub valamennyi csapatsportágban 52 mérkőzést játszott, a mérleg a mi szempontunkból 1 győzelem, 4 döntetlen és 47 zakó. Az egyetlen győzelmünk 2020 decemberéből a szép emlékű hokicsapatunktól származik, a zöldek amúgy azt a meccset is megóvták, de nem fizettek időben, szóval maradt a jégen elért 4–2-es győzelmünk. Ezen kívül további 13 hoki-, tíz kézi-, nyolc foci- és húsz vízilabdameccs Vasas-győzelem nélkül, mindeközben négy kupagyőzelmet és három bajnoki címet ünnepeltek a szemünk láttára. Durva. Persze, Bátori Lilianna biztos ugrott nagyobbat fradista atlétáknál meg Koch Mátéék is vívtak le zöldet, de ezek az egyéni sportágak minimálisatnyomnak a latba egy szurkoló lelkében.

Nyilván mindezt nem a két szép szemével érte el az FTC, az érdem minden magyar adófizetőé! A mostani botrány elég jól rámutat, mennyire tenyerén hordozta az állam a klubot, ez az így-úgy eltapsolt 25 milliárd forint a sokszoros magyar bajnok, BL-résztvevő röpicsapatunk nagyjából hatvanévnyi (!!!) költségvetése lenne, Fradiváros meg sehol. Hát igen, szegény zöldek a relatív sikerességükért komoly árat fizettek, kulturálisan ugyanis teljesen kifingatták a klubot, influenszerek, C kategóriás celebek és olcsó lájkokat hajhászó politikusok szelfiműhelye lett, ami nyilvánvalóan megosztotta a lelátót is, ha pedig a kukákkal dobálózás meg késelés kimegy a divatból, a nagyon bátor fiatalok mások raktárába járnak drapikat lopkodni.

A Kubatov-kurzus ezért nagyon kettős: úgy hozott nekik temérdek sikert, hogy eközben nullára süllyesztette a klub valódi szellemi tőkéjét. Egy ilyen népszerű egyesület egyébként is ki van téve a csordaszellemnek, a gyenge átlagnak, de ami arrafelé zajlik, az manipulatív klub(le)építés – nem kevés közpénzből. Na, ezért szirénáz(t)unk ilyen hangosan, ha a Vasas vezetésének bármelyik lépése összhangban volt a kubatovi modellel: nincs annyi bajnoki cím a világon, ami megéri a közösség ilyen szintű megosztottságát, politikai befolyását, egy egyébként nagyon értékes brand nevetségessé tételét. A klubnál és a címernél soha senki nem lehet fontosabb!

Utóbbi üzenetet küldeném a játékosoknak is vasárnapra, ha a múlt heti melót belepakolják, nem lesz baj. Sőt, ünnepnap lesz a javából, csak nem zöld csókkamera, hanem a piros-kék kulturális fölény ünnepe. 

Jevgenyij Pavlov, я люблю тебе!