Brékó, brékó, riadó… Holnap este újra Fradi – Vasas, ismét az első osztályban. De a korábbi tervektől eltérően 17.30-kor kezdődik a mérkőzés!
De vajon az Angyal megtépázza -e a Zöld Sas tollait?
A papírforma? Fradi. Nemzetközi keret, nemzetközi kupaszereplés, nemzetközi költségvetés, de valami hiányzik. A Kubatov-féle klubmodell alapján működő, nemzetközi szintre felhúzott NER kirakatcsapat sokkal esélyesebbnek tűnik, de ennek minden terhe nyomja csak őket…
A szív? Vasas. Többéves száműzetés után újra NB1, a tavalyi bajnok ETO ellen 10 emberrel is pontszerzés, megmutatva, hogy milyen az, amikor a Vasas-szív – pályán és lelátón – egyszerre dobban.
Baszki, micsoda gólt vágott a győri zöld-fehéreknek Urblík Józsi?! Ha nem is a szezon, de az 1. forduló legszebb találata az övé volt, az hétszentség! És láttátok, hogy hajtotta, hergelte a játékostársait, és a szurkolókat is többször arra biztatta, hogy buzdítsák a csapatot? Hiába, ha neki kedve van játszani, akkor csodákra képes. És bízzunk benne, hogy a múlt héten nem csupán bekopogtatott az NB1 ajtaján, hanem be is rúgta azt, és ha már megtette, akkor az előttünk álló idényben csapatkapitányként ugyanezzel a mentalitással fogja vezetni a társait.
Ez a párharc soha nem a papírformáról szól, a Vasas-Fradi rivalizálás mindig hozhat meglepő eredményeket. Miért ne lenne ez így holnap is? Mint ahogy korábban is voltak olyan szezonok, amikor még a semleges szurkolók is felkapták a fejüket a két csapat mérkőzéseinek kimenetele kapcsán.
Hú… az a csodálatos 1977-es esztendő, amikor a piros-kékek egyszerűen hengereltek a zöld-fehérek ellen: az utolsó első osztályú bajnoki címünket hozó 1976/1977-es szezonban, április 23-án Vasas – FTC 4-1 – Népstadion, 70.000 néző, két Várady-góllal, de Komjáti és Izsó is beköszönt, a kispadon meg ott ült Rudi bácsi –, a Magyar Kupa döntőjében június 13-án Vasas – FTC 5-0 – Veszprém, 13.000 néző ellen, Müller-dupla mellett, Gass, Török és Várady is betalált –, majd az 1977/1978-as szezon első körében szeptember 07-én Vasas – FTC 4-1 – 35.000 néző előtt, Gass-duplával, Kovács és Izsó góljaival, a Nyilasival, Ebedlivel, Szokolaival, Zsiborással felálló Fradi ellen… –, édes istenem… de szép volt… három meccs, 13:2-es gólaránnyal…
Vagy ott volt az 1965/1966-os idény, amikor a Vasas veretlenül lett bajnok, 26 mérkőzésből 17 győzelem, 9 döntetlen. Akkor is játszott egymással a két gárda augusztusban, és egy Puskás Lajos-dupla mellett Farkas Jancsi is gólt lőtt, ezzel akkor 3-0 lett az összecsapás vége… Azt csupán zárójelben jegyzem meg, hogy ebben az idényben a másik meccs 4-4 arányú döntetlent hozott, és Puskás Lajos akkor is kétszer köszönt be…
De szép lenne, ha holnap is lenne valaki kétszer is eredményes a piros-kékek közül, és ezzel sikerülne két vállra fektetni a Fradit, és bánom is én, ki szerzi a gólokat… Ez egy igazi mission impossible jellegű helyzet, ráadásul most más idők járnak, mint akkor. Az viszont tény, hogy amíg az ellenfélnél a többfrontos eredményes szereplés az elvárás, addig mi örülhetünk annak, hogy végre helyére került a csapat, a legjobbak közé, ahol szinte minden héten rangadót lehet játszani. Mert senkit nem megbántva, mennyire más az első osztályban játszani a Honvéd, az Újpest, a Fradi, az MTK, vagy éppen a Debrecen ellen, mint a Merkantil Bank Ligában a Karcag vagy a Szentlőrinc „oroszlánbarlangjában” pályára lépni.
És ha már örülünk a méltó helyünknek, akkor a hagyományokhoz méltó hozzáállást mutasson a csapatunk is. Küzdjenek, csússzanak és másszanak, mint ahogy tették azt az ETO ellen. Mert akkor nem az lesz a kérdés, hogy ki az esélyes. Hanem az, hogy a kizárólag magyar játékosokra, köztük tehetséges saját nevelésű fiatalokra is építő angyalföldi melós foci képes lehet -e megszorongatni az egykor a nép csapatának, ma már nemzetközi szintre felhúzott, topköltségvetésű kirakat gárdának számító zöld-fehéreket.
Vasárnap folytatódik az NB1-es szezon, és egy új fejezet íródik az emlékkönyvekbe. Az egyik csapat – még ha a játékoskeretet tekintve egy ordas nagy baromságnak is tűnik – a magyar focit akarja eladni Európának, a másik meg a magyar focit akarja visszaadni Angyalföldnek.
Én meg visszaemlékszem arra az ötéves kisgyerekre, aki 1977-ben voltam. Először akkor láttam Vasas-Fradi meccset. Szeretett nagyapám – aki megtanított olvasni, akit később csak királynak emlegettem – Fradi-drukker, édesapám pedig Vasas-drukker volt. Nem volt kötelező, nem volt elvárás, de valahol éreztem, hogy választanom kell. És döntöttem. Azóta a szívem piros-kéken dobog, és habár az elmúlt évek csalódásai miatt jelenleg a Vasas kézilabda nálam előbb van a rangsorban, mint a labdarúgás, el nem tudnám képzelni, hogy más csapatnak szurkoljak. Mert klubot és szerelmet csak egyszer választ az ember.
Hajrá Vasas, mindörökké Angyalföld!
Szerintetek mi lehet a Vasas FC fegyvere ahhoz, hogy újra pontot, esetleg pontokat szerezzen vasárnap? Egy fegyelmezett védekezés, mint az ETO ellen, vagy nyílt sisakos támadójáték? Esetleg rá kell menni a kontrákra? A válaszok jöhetnek kommentben!
#Vasas #VasasFTC #Angyalföld
Vélemény, hozzászólás?