
Felemás érzésekkel vagyok tele, amikor a Kisvárda ellen elhullajtott két ponton búsongok, MIKÖZBEN egy döntetlennel is előrébb léptünk a tabellán, és a második helyen tanyázunk. Úgy, hogy kilenc forduló után hárommeccses előnnyel előzzük a kiesőhelyen álló Kispestet.
Amikor az a bánat oka, hogy egy élvonalbeli meccset a mutatott játék alapján simán be kellett volna húznunk, aztán mégiscsak sikerül elszerencsétlenkedni a végén… Kérem szépen, ezek első világbeli problémáknak tűnnek az elmúlt években unos-untalan hallgatott „mocsárliga blueshoz” képest.
(tovább…)



