Beszélgetés Nagy Gáborral, a Vasas pályaedzőjével az akadémiás évekről és a felnőttfoci ritmusáról
Gáborral egy csendes szerda délelőtt találkoztam a székház büféjében. Nem tartozik azok közé, akik keresik a reflektorfényt – nem is nagyon értette, miért pont vele készítek interjút. De néhány perc alatt kiderült: volt miről beszélgetnünk. Egy évtized a Kubala Akadémián és a Vasasnál – tele történetekkel, emberséggel és piros-kék hűséggel.
A cikksorozat legutóbbi, 9. részében a Vasas 1957-es KK-címvédését mutattam be nektek. Időben most három évet ugrunk előre: az 1960/61-es szezon bajnoki címe kerül terítékre.
1️⃣ A tavalyi szezonban számos mélypontot élhettünk meg, de a tabellát elnézve majdnem pontosan egy éve, 2024. október 6-án süllyedtünk a legmélyebbre: a Csákvár elleni idegenbeli vereséget követően a 16 csapatos NB II 13. helyén szégyenkeztünk, 9 meccsen elért mindössze 10 ponttal.
Ehhez képest idén, ugyanennyi forduló után szerzett 19 ponttal második, feljutó helyen vonulhatott a Vasas a válogatott szünetre — ez bizony komoly előrelépés!
Nehezen találok okot arra, miért ne menjek ki vasárnap a Szentélybe Ideális meccsidőpont, a rivális Szeged az ellenfél, és még a tét is komoly: mi próbáljuk leszakítani az üldözőket, ők pedig a felzárkózásért küzdenek.
A csapat – még ha nem is játszik hibátlanul – rég látott jó formát mutat, és időnként nemcsak eredményes, hanem közönségszórakoztató focit is produkál. Lehet, csak a szemem káprázik – de mostanában nem is nagyon merek pislogni.
A mai meccsre egy sztorival készültem. A bérletemhez az Illovszky Stadionban jár egy sajátos extraszolgáltatás. Nem VIP-páholy, nem ingyen perec, hanem annál is szórakoztatóbb: premier plánban élvezhetem a vendégcsapat edzőjének és a hazai szurkolóknak bensőséges eszmecseréit. Olykor-olykor – ha a hangulatom megkívánja – magam is hozzájárulok a párbeszédhez.
