Van az a pont, ahol az ember már nem tudja eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen. Az MLSZ irányadó gyakorlata alapján egy egész várost, szövetséget vagy klubot lehet szidalmazni a „buzi” kifejezéssel – az legfeljebb „megbotránkoztató bekiabálás”. Ha azonban ugyanez a szó egy konkrét ember neve mellé kerül, hirtelen homofób lesz. Ugyanaz a szó, ugyanaz a szándék, ugyanaz a lelátó – csak a céltábla más.
Pár fordulóval ezelőtt a „buzi Egerszeg” rigmus pénzbüntetést ért, a Honvéd elleni, volt játékosunknak címzett „Buzi Hangya” miatt viszont zártkapus lesz a mai meccs. Értelmezhetetlen és hülye szabály.
És mielőtt bárki félreérti: nem azt mondom, hogy mindent szabad. A cigányozást, a rasszista és a valóban homofób rigmusokat igenis ki kell szorítani a hazai stadionokból!
Ehhez viszont olyan szabályrendszerre van szükség, amit egy normális ember el tud olvasni, meg tud érteni, és előre nagyjából tudja, minek mi lesz a következménye. Nem olyan, amelyik szerint ugyanaz a kifejezés egyszer közönséges sértés, máskor diszkrimináció. Ráadásul az MLSZ máskor – meglepő módon – maga is figyelembe vette, hogy egy szerencsétlen szóhasználat mögött volt-e diszkriminatív szándék. Mészöly Géza „nagydarab feka” ügyében például a másodfok végül nem alkalmazta a 40. § szerinti kötelező szankciót. Hivatalos, értelmes magyarázatot arra, hogy miért, azóta sem nagyon hallottunk. A kézenfekvő válasz mégis az, hogy a kontextus és a szándék számított.
Az embernek időnként az az érzése, hogy az MLSZ-nél egy rakás funkcionális analfabéta akar Grétsy tanár urat játszani. Ugyanannak a magabiztos tévedhetetlenségnek vagyunk szemtanúi, mint Urblík ügyében: határozottan kijelentették, hogy nem lehet magyar válogatott, aztán most a madarak azt csicsergik, hogy mégis elkezdték intézni a szövetségváltását. Merthogy az általunk említett kiskapu valóban létezik. Ha ez így van, az azért nem kis arcvesztés. A hibát persze senki nem ismeri el: kussolás, fűben lapulás, aztán majd mindenki felejtse el.
És akkor még ott van az az 55 milliárd forintnyi TAO-támogatás, amellyel minden jel szerint komoly elszámolási probléma van az állam felé. Mekkora fejetlenség lehet ebben a szövetségben?
Ehhez képest kifelé nincs bizonytalanság. Az MLSZ diktál, mindenki más pedig fogja be a száját és engedelmeskedjen. Jön a pénzbüntetés, a szektorbezárás, majd a zártkapu – a kollektív büntetés végállomása. A szurkoló közben azt sem érti, hogy ami tegnap még „megbotránkoztató” volt, az ma miért diszkriminatív. A szövetség pedig minden újabb határozattal azt bizonyítja, hogy nála van a pecsét és a piros toll. Ettől viszont senki nem lesz kulturáltabb. Legfeljebb egyre kevesebben veszik komolyan az egész rendszert.
És közben mindenki veszít. A szurkoló, a klub, a sport – hosszabb távon pedig maga az MLSZ is. Egy szabály tekintélyét ugyanis nem az adja, hogy keményen lehet vele büntetni, hanem az, hogy érthető, kiszámítható és következetes. Ha annak eldöntéséhez, hogy egy háromszavas lelátói rigmus pontosan melyik fegyelmi fiókba tartozik, már FIFA-kommentár, tolmács és külön nyelvészeti szakértő kell, akkor talán nem kizárólag a lelátón van probléma. Et in Absurdistania ego.
A mai meccsen tehát a stadionban biztosan nem találkozunk. Ettől függetlenül mindenkinek jó szurkolást kívánok, bárhonnan is követi majd a csapatot. Remélhetőleg legközelebb már újra ott lehetünk, ahol egy futballszurkolónak lennie kell: a lelátón.
Addig is, a legteljesebb tisztelettel: „B*ZI MLSZ!”
Bárminemű homofób él nélkül, természetesen. Szigorúan az MLSZ által jelenleg engedélyezett felhasználási körben.
Vélemény, hozzászólás?