A 3. fordulóban, az eddigi legnehezebb ellenféllel szemben az volt a kérdés, milyen formában játszanak a lányok, illetve mennyire sikerül szorossá tenni a mérkőzést a szezont brutálisan jól kezdő Elek-alakulattal szemben. Nos, a végeredmény ismeretében azt kell mondanom, a Suzuki Arénában egy kegyetlen gyorshajtás áldozatai lettünk…
Pedig a maroknyi szurkolótábor meccs előtti beszélgetésén szóba került az előző idény idegenbeli mérkőzése, amikor is a tartalékosan felálló angyalföldi lányok nagyon szoros meccset vívtak a hazaiakkal. Ma ebből semmit nem sikerült megvalósítani, sajnos. Most írhatnám azt is, hogy jól beárazta az Esztergom a csapatot, de nem teszem. Teljesen más háttérrel, más költségvetéssel, más támogatottsággal dolgozik a két csapat. Sajnos, a helyszínen ezt a Vasas-szimpatizánsok közül ma sem sokan látták, megint a tavalyi mérkőzésre utalok vissza: ott kis híján megtöltöttük a vendégszektort, ma meg néhány vitathatónak tűnő ítélet után ahhoz nem voltunk elegen, hogy rendesen bekóstoljuk a bírókat. (Oké, ezzel talán spóroltunk némi pénzmagot a klubnak, mert nem kapott miattunk büntetést.) Az van, hogy ma egy feltuningolt Suzuki volt az ellenfelünk, turbó fokozaton járatva a motort, míg a mieink egy egyébként aranyos és rendkívül csinos piros-kék Polski Fiat fedélzetén ültek, ami próbálta ugyan felvenni a versenyt az ellenféllel, de végül mindez arra volt elég, hogy a végén ne érjék el a szezonban eddig mutatott 42 lőtt gólos meccsátlagot. Rendkívül nagy iram, brutális lábmunkával megtámogatott kemény védekezés, egy 15 védést bemutató Bukovszky Anna, egy 10/10-es lövési statisztikával záró Horváth Fanni és egy szintén remek napot kifogó Varga Emília az egyik oldalon, míg három nyolc perc körüli gólcsend, 17 eladott labda, átütő erő nélküli támadás és nem túl hatékony védekezés a másik oldalon. Ebből nem jöhettünk ki ennél jobban. Szilovics Fanni végül 6, Román Dorina és Ogonovszky Eszter 4-4 gólt szerzett, utóbbiak talán kisebb sérülést is összeszedtek, de kíváncsi lennék arra, hogy Arany Rebeka mit érez az oldalában. Sok mindent elmond a mérkőzésről, hogy Elek Gábor ma is a megszokott módon gyilkolta a rágóját, viszont nem presszionálta a játékvezetőket, mert erre egy percig sem volt szükség, annyira sima volt a meccs. Összességében örülök, hogy ma senki nem sérült meg komolyan, szurkoltunk egy jót a lányoknak, a hazai szurkolóktól is kaptunk néhány elismerő szót és jókívánságot a csapatnak a folytatáshoz, és az aranylábúak egy irgalmatlanul szarul induló mérkőzésen 0:2-ról megfordítva a mérkőzést nyertek Debrecenben. Ott, ahová október 03-án a kézilabdacsapat is ellátogat. Az eszemmel tudom, hogy ez egy gyenge produkció volt, de azt is, hogy Konkoly Csaba autószerelő műhelyében sokkal szerényebb lehetőségek vannak, mint a Suzuki-gyárban. A szívem viszont azt súgja, hogy sokkal több van a csapatban, és ez a pofon azt eredményezi, hogy letörlik azokat a könnycseppeket, amit csak azok láthattak, akik ott voltak Esztergomban, és összeszorított foggal odabasznak a következő ellenfeleknek. És szar fej leszek, tudom, de a csapatot kritizálóknak üzenem, hogy talán van némi igazuk, de fotel mélyéről, nem ismerve a dolgok hátterét könnyű ítélkezni.
Nézzük az edzői értékeléseket…
Elek Gábor: Boldog vagyok a mutatott formánk miatt, csak amiatt aggódom, meddig tart ki, de ha tartjuk ezt a szintet, szép idény elé nézhetünk. A védekezésünkkel ezúttal különösen elégedett vagyok, rengeteg megállítófaultot alkalmaztunk. Nem kezdtük rosszul a bajnokságot.
Konkoly Csaba: Nehéz a kézilabdáról beszélnem, mert erre utaló jeleket ezúttal nem mutattunk. Nem így terveztük a mérkőzés menetét, rengeteg labdát adtunk el, nagy problémáink voltak a visszarendeződéssel, amit az Esztergom ki is használt. Ami a legfájóbb, hogy a mérkőzés végére a hitünket is elveszítettünk. Elnézést kérek a szurkolóinktól.
Hajrá Vasas! Mindörökké Angyalföld!
Vélemény, hozzászólás?