Tisztes helytállás, de vereség lett a vége – a papírforma nem borult fel…

A vasárnap esti hidegben a Vasas SC bajnoki labdarúgócsapata a Ferencváros ellen játszotta le a soron következő mérkőzését. A két csapat utolsó fellépésén gól nélküli döntetlen született, az Üllői úton megrendezett találkozót Hidi M. Duracell Sándor kiállítását követően emberhátrányban fejezte be a piros-kék együttes. Amint azt szvik kolléga a beharangozójában megénekelte, nem sok babér termett számunkra ebben a párharcban az elmúlt években, így hát a merjünk nagyot álmodni alapon úgy lehettünk vele, mikor a bánatban csípjük meg a Fradit, ha nem most, az AC Milan elleni hétközi Európa-liga győzelem után.

A mérkőzést Erős Gábor az Engedi – Hej, Baráth, Csóka, Doktorics – Hidi M, Mezei, Urblík – Kovácsréti, Pálinkás, Molnár Cs. összetételű kezdővel indította, mint tudjuk, Tóth Milán műtét után lábadozik, Rab Boldizsár és a gól elleni védőoltást kapott Koszta Márk sérült, ezért a mai napon Pálinkás Gergő lehetőséget kapott arra, hogy beverekedje magát a csapatba. Hogy ez mennyire sikerült neki, azt ki-ki döntse el maga, engem nem győzött meg, de a jövőben ez még változhat. Az első félidő egész kiegyenlített játékot hozott, a helyzetek tekintetében talán jobban is álltunk, de az tény, hogy futómennyiségben és labdabirtoklásban sem maradtunk alul az erősebb játékosállománnyal és komolyabb ellenfelekkel szemben szerzett tapasztalatokkal gazdag zöld-fehérekkel szemben. Ezek után már sejteni lehetett, hogy nagyjából az lesz majd a döntő, hogy a fordulást követően beszálló cserék milyen minőséget hoznak a játékba.  

Szünet után sem változott a játék képe, építkezett a csapat, de valahogy az utolsó passzok nem úgy alakultak, ahogy kellett volna és a 65. percben megszerezte a vezetést a zöld-fehér együttes. Egy szabadrúgás után az addig jól teljesítő Baráth mellől Gomez fejelte középre a labdát, és az üresen érkező Maiga a vonalon álló Engedi mellett a hálóba bólintott. A bekapott góltól nem zuhant össze a csapat, és továbbra is hajtott a gólszerzésért, de nem sikerült betalálni, és ahogy az mér lenni szokott, az ellenfélnek összejött az újabb találat. A 84. percben dőlt el minden, egy előre ívelt labda Joseph fején felpattant, Engedi fölöslegesen és szarul lépett ki a kapuból, mert nem tudta megszerezni a játékszert. Joseph okosan középre gurított és az érkező Bero senkitől nem zavartatva lőtt a kapuba. Újabb gól nem esett, a helyzeteit jobban kihasználó Fradi nyerni tudott. Hiába a bátor játék, ha reálisak akarunk lenni, akkor elmondhatjuk, a jobb csapat húzta be a három pontot, minden más eredmény a bravúr kategóriába tartozott volna – ha ezúttal benne is volt a játék képében egy számunkra kedvezőbb eredmény.   

Az elégedetlenkedő szurkolótársakat emlékeztetném arra, hogy a keretek erősségét tekintve ez a mérkőzés olyan volt, mint a már említett EL-mérkőzés, csak ezúttal mi voltunk a low budget csapat. Ettől függetlenül teljesen vállalható volt a játék, és nekünk nem a Ferencvárost kellene – vagy kellett volna korábban – megverni, hanem azokat a csapatokat, akik hozzánk közelebb állnak. És mondhatja bárki, hogy Baráth mekkorát hibázott az első gólnál, én meg azt mondom, ma nagyot játszott. Ha én hülye vagyok hozzá, akkor elárulom, hogy az eredmenyek.com oldal szerint 8,3-as osztályzattal Maiga és Osváth után a harmadik legjobb játékos volt a mezőnyben.

Tisztes helytállással, ahogy mondani szokás, állva halt meg a csapat, de ezért nem jár pont. Ám azt elmondhatjuk, hogy az immár huszonkét mérkőzés óta veretlen Ferencváros ellen pontosan annyival maradtunk alul, mint az elmúlt két fellépésükön a Paksi FC vagy az AC Milan. Hogy ez jó-e? Tudja a fene… Ha poénnal akarnám elütni, akkor azt mondom, egy szinten vagyunk velük. Egy viszont biztos, friss feljutóként a középmezőnyben, a 7. helyen tanyázik a csapat, és a válogatott Nemzetek Ligája meccsei miatt most lesz idő arra, hogy rendet tegyen a stáb a fejekben. Urblík József számára pedig sok sikert kívánok a nemzeti tizenegyben, büszkeség a csapatnak, hogy ebben az idényben Tóth Milán és Doktorics Áron után a harmadik játékosunk került be a válogatott keretbe. Büszkeség a Piros-kék Pulzus számára, hogy felnyitotta minden illetékes csipás szemét arra a szabályra, ami alapján Jokka előtt megnyílhatott a nemzeti csapat kapuja.    

Hajrá Vasas, mindörökké Angyalföld! ❤️💙

Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük