A hétfő este még most is fáj.
Nem a hideg, nem a fagyos eső, hanem az a pillanat, amikor hazafelé bandukolva újra és újra megfogalmazódik benned a gondolat: ezt a meccset nem lett volna szabad elveszíteni. Mindeközben a stadionban – a mi szentélyünkben – még mindig zengte a Kispest-tábor, hogy „Itthon vagyunk!”. Ez így együtt volt igazán keserű.
És az is fáj, hogy a pályán látottak alapján nem érdemeltünk győzelmet. Az első félidő végén igazságtalannak éreztem a 0–1-et, a második játékrészben viszont lazán kaphattunk volna még kettőt. Végül Uram csak egyszer kapitulált, így legalább szoros lehetett a vége.
xG kontra valóság – amikor a számok sem vigasztalnak
A szezonbeli gólképtelen széria végén a BVSC elleni xG–xGOT mutatókkal próbáltam megnyugtatni magamat: nincs baj, előbb-utóbb kinyílik a gólzsák. Most viszont ez a statisztika sem kínál vigaszt.
Ha kivesszük Milán elbaltázott büntetőjét, akkor a Sofascore szerint 2,25 xG-re mindössze 0,51 xGOT jutott. A helyzetminőség önmagában rendben lett volna, a lövésminőség azonban elfogadhatatlan volt. Talán a szezon leggyengébb értéke.
A Kispest ezzel szemben 1,51 xG-ből 1,59 xGOT-ot hozott össze, négy valóban veszélyes, kaput találó lövéssel (0,35–0,44–0,17–0,63). Ez tökéletesen rajzolja meg a különbséget: ők eljutottak a valódi helyzetekig, mi nem.
Elfogytunk a végére
A másik benyomásom az volt, hogy a csapat egyszerűen elfogyott a végére – fizikailag és fejben is. Nem láttam a kispadra, de állítólag a szépítő gól előtt tervben volt Rab és Radó becserélése. Erős végül inkább nem nyúlt bele a csapatba, talán a gól utáni lendületet nem akarta megakasztani.
A hajrában akarást és küzdést láttam, viszont eredményesség nemigen társult hozzá. A Barkóczi-gólhoz is kellett egy nagy védelmi hiba. Az idei szezon egyik védjegye – hogy a meccsek utolsó 15–20 percében fizikailag bedaráljuk az ellenfelet – most teljesen elmaradt.
Egy este a kapu mögött
Most kivételesen nem a „kisgyerekes” szektorból néztem a meccset, hanem beköltöztem a kapu mögé. Sokan voltunk, és tényleg különleges élmény volt a táborban végigszurkolni a rangadót.
Öröm volt így látni a nagyrészt megtelt Illovszkyt: a 4016 néző az új stadion negyedik legmagasabb nézőszáma, és csak hajszállal marad el a májusi rangadótól. Egy szebb, eredményesebb jövőben ez lenne a normális minimum. Most viszont ünnepnek számított.
A tabella sem kegyelmez
Egy „hatpontos” meccs elvesztése mindig meglátszik a tabellán. A 2–3 meccsnyi előny helyett most gyakorlatilag újraindult a bajnokság: egy 16 fordulós különverseny kezdődik a Vasas és a Kispest között.
Hogy erre a versenyre még ráfut-e valaki, az nyitott kérdés. A Csákvár három pontra van, és a tavalyi ‘barcikai tavasz óta az ember nem legyint egyetlen jól összerakott fiókcsapatra sem.
A lényeg azonban világos: semmi nincs veszve, de egy nagyon komoly lehetőséget szalasztottunk el. Tavasszal sokkal nehezebb lesz 6–7 pontos előnyt összeszedni, várnak az idegenbeli rangadók.
Ajkán vissza kell venni, ami hétfőn kicsúszott a kezünkből
Ez a pofon nem törheti meg azt az alapvetően stabil őszi lendületet, amit felépített a csapat. Most nem kell túlbonyolítani: egy meccs maradt, egy feladat van. Menni, odatenni magunkat, és Ajkán összeszedni azt a három pontot, ami visszahozza a hitet és lezárja az őszt úgy, ahogyan ez a csapat, ez a közösség megérdemli.
Hajrá Vasas! 🔴🔵
Vélemény, hozzászólás?