Nehezen találok okot arra, miért ne menjek ki vasárnap a Szentélybe Ideális meccsidőpont, a rivális Szeged az ellenfél, és még a tét is komoly: mi próbáljuk leszakítani az üldözőket, ők pedig a felzárkózásért küzdenek.
A csapat – még ha nem is játszik hibátlanul – rég látott jó formát mutat, és időnként nemcsak eredményes, hanem közönségszórakoztató focit is produkál. Lehet, csak a szemem káprázik – de mostanában nem is nagyon merek pislogni.
Lehet panaszkodni az időjárásra, de hozzá lehet állni úgy is, hogy az első őszi mérkőzés egyszerűen csak apropó arra, hogy végre előkerüljenek a piros-kék pulcsik és kabátok a szekrényből.
A Szegeddel az elmúlt időben rendre szoros, párgólos ütközeteket vívtunk. Most is ilyesmire számítok. Bízom benne, hogy sikerült rendbe rakni a pontrúgások elleni védekezést, mert a vendégek idén is erősek ebben: eddigi 11 góljukból négyet rögzített szituációból szereztek.
Nem lehet minden meccset megnyerni, de a Fáyban akkor is csak a győzelem lehet az elvárás. Mérkőzésről mérkőzésre haladunk tovább az úton. Hogy az alagút végén a fény a kijáratot (értsd: az NB I-es feljutást) jelzi-e, vagy egy szembe száguldó gyorsvonat reflektorát, azt majd az idő dönti el.
Én most minden ízemben szeretném hinni, hogy az előbbiről van szó.
A lelátón találkozunk.
Hajrá Vasas! 🔴🔵