Nagyon sűrű hete van a csapatnak. Két idegenbeli mérkőzés, közel 900 kilométer utazás, mindez közvetlenül a kecskeméti rangadó után. Itt bizony nincs pihenőnap jövő hét hétfőig – legfeljebb a buszon.
A vasárnapi meccs messze nem volt tökéletes. Sőt.
Mégis: kiindulási alapnak megfelel. A keretmélységet komolyan próbára tette a két eltiltott és a két (Ságit is számolva inkább három) sérült, ennek ellenére a csapat viszonylag gond nélkül lehozta a találkozót. Erre talán lehet építeni valamit.
Így múlik el a világ dicsősége: november elején, a 13. forduló után 6 ponttal álltunk a Kecskemét előtt, de a gólkülönbség miatt ez akkor hárommeccsnyi előnynek tűnt. Azóta a mérlegünk siralmas: 3 mérkőzés, 1 pont. 😐
8 pont ment a süllyesztőbe. A Kecsó nemcsak pontszámban hozott be minket, de már a gólkülönbségük is jobb – épp ezért beelőztek minket a tabellán.
(tovább…)
Nem kellett sokat várni arra, hogy a remekül(!?) sikerült felkészülést követően a csapat szembesüljön a valósággal. Elég volt ehhez a tavaszi szezon első 94 perce a vértesi erdőség szélén. Az a Csákvár volt az ellenfél, amelyből az őszi szezon öt alapembere hiányzott.
Mindehhez képest mit láttunk a pályán – és a pálya szélén?
(tovább…)