A mai meccsre egy sztorival készültem. A bérletemhez az Illovszky Stadionban jár egy sajátos extraszolgáltatás. Nem VIP-páholy, nem ingyen perec, hanem annál is szórakoztatóbb: premier plánban élvezhetem a vendégcsapat edzőjének és a hazai szurkolóknak bensőséges eszmecseréit. Olykor-olykor – ha a hangulatom megkívánja – magam is hozzájárulok a párbeszédhez.
A szakvezetők két csoportra oszlanak. Az elsőbe tartoznak azok, akinek kiabálhatsz bármit, a fülük botját se mozdítják. A másik végletbe pedig azok a vezetőedzők esnek, akiknél biztos lehetsz abban, hogy így vagy úgy, de reagálni fognak a szurkolói bekiabálásokra.
A Soroksárt vezető Lipcsei Péter az utóbbi kategóriába tartozik.
Március 30-án, az előző szezon 22. fordulójában fogadtuk a Soroksárt hazai pályán. Mi a Kisvárda-Kazincbarcika duót kergettük, a feljutás reményében, ők a kiesés elől menekültek, egy bűnrossz széria közepén. Már 2-0-ra vezettünk, amikor Lipcsei Lovrencsis legyalulása miatt elégedetlenkedett. Finoman jeleztem neki, hogy innen bizony az út egyenesen az NB III-ba vezet. A meccset nézte, de közben ennyit hátraszólt: “Ti is itt maradtok”.
A hátralévő nyolc fordulóban a Soroksár 12 pontot szerzett, végül viszonylag simán bent maradtak. A Vasas ehhez képest alig 1 ponttal(!) szerzett többet a feljutásért folytatott küzdelemben – ez a 13 pont pedig kevésnek bizonyult. Szóval, Lipcseinek igaza volt, mi is itt maradtunk az NB II posványában.
Ennek a sztorinak mi a tanulsága? Talán az, hogy ronda dolog a káröröm? Vagy épp legyen bármilyen jó szériában egy csapat, bármikor jöhet a pofára esés? Esetleg az, hogy a “tyúkokat este, és nem reggel kell megszámolni”?
Mondjátok meg ti!
Annyi biztos: utoljára 2021-ben nyertünk a Szamosi Mihály Sporttelepen, tavaly egy 3-2-es vereségbe futottunk bele. Jó lenne folytatni a győzelmi sorozatot, minél előbb le kellene szakítani az üldöző rajt. Érdekességként megjegyzem: a következő hét fordulóban a csapat el sem hagyja Budapest területét – tehát az idegenbeli meccsekre sem kell sokat utazni.
Ideje lenne átírni a történetet úgy, hogy a végén ne Lipcsei Péternek legyen igaza.
Hajrá Vasas!
Vélemény, hozzászólás?