Morális válságban lévő klubok jó csapatai találkoznak vasárnap este. Mondjuk ilyen párosítást már nem is olyan nehéz a mai NB I-ben összehozni.
Mindig különleges érzés van bennem a Fradi-meccsek előtt, leginkább azért, mert ez a párosítás, amelynek az alapállása számunkra a legkedvezőbb. Mindig mondtam, mennyire szexi kiscsapatnak lenni, hát a világ minden kincsével is rendelkező Ferencváros ellen aztán abszolút lehetsz te a kiscsapat, még a sportág is mindegy. Egy Fradi-meccsből nem igazán jöhetsz ki szarul, hiszen, ha ki is kapsz, nem történt más, csak a papírforma (mint a pólósok kupadöntője), minden más meg hatalmas extra.
Na, ebből a hatalmas extrából nagyjából semmi nem jutott nekünk az elmúlt évtizedben. A focistáink 2017. április 15-én nyertek 2–1-re a Groupamában, azóta számításaim szerint a négy (azóta már csak három) paralel szakosztályban összesen 54 meccset játszottunk egymással, a mérleg 1-5-48 a zöldeknek. Az egyetlen győzelmünk 2020 végéről a hokicsapattól való, egy bajnokit 4–2-re nyertek hosszabbítás után. Durva.
A focisták 2018 óta még gólt sem szereztek ellenük, bizonyára sokan emlékeztek: „Hangya, be középre, fölfejeli Georgijevic, James csúsztat, ott a helyzet és GÓL! Egerszegi kiegyenlít a 94. percben!”. Aztán egy jó kis pantomimelőadás, és ugyan nekünk nem ért bennmaradást ez az egész, az az este azért még szép volt, plusz lényegében ezzel a góllal bukta el a bajnoki címet a Fradi, szóval legalább a saját nyomorunkban is beleköptünk a levesükbe.
Az elmúlt másfél évtizedet leginkább úgy lehet összefoglalni: ha rossz csapatunk volt, a Fradival akkor is korrekt meccset játszottunk, ha jó csapatunk volt, meg is vertük. Ebben az időszakban az egyetlen _jó_ csapatunk az Oenning-féle volt, amelyik a 16/17-es szezonban hét pontot szerzett ellenük, ennek köszönhetően lettünk dobogósok és végeztünk előttük a tabellán. Erre azt megelőzően 2000-ben volt példa, nyilván azóta sem reális. Mindenesetre most itt van ez az Erős-csapat, amely a körülményekhez képest igen jó, de ha Fradi-verő, akkor szerintem automatikusan egy polccal feljebb kerül majd a különböző Vasasok értelmezési tartományában, legyen bármi is a szezon vége.
Mint tudjuk, Európa Védelmezői most megverték a Milant, amihez egyrészt az ember sportszerűen gratulál, másrészt meg annyira mégsem érdekli, inkább azt nézi belőle, milyen terhelésnek volt kitéve az ellenfél három nappal ezelőtt idegenben, és esetleg milyen mentális hátrányt szenvedhet abból, hogy a játékosai az El-sztárcsapat, San Siro meg minden csilivili után aligha ezerrel pörögnek a mi kis Fáy utcánkban. Már csak ezért sem tartom lehetetlen küldetésnek a pontszerzést, az említett szintlépéshez szükséges győzelmet sem feltétlenül, de az azért már necces.
Kicsit a sajátjainkkal foglalkozva: az említett álomszerű győzelem egyik legfontosabb eleme egy kapott gól nélküli meccs lenne, ezzel pedig most már igencsak szenvedünk. Az eddig lejátszott 14 tétmeccsből (beleértve Téefesét és Szentlőrincet) 12-n kaptunk gólt, a Fradi és a következő ellenfelünk, a ZTE, amelyik nem lőtt nekünk, utoljára pont három hónapja. Az ember sokkal szívesebben néz ilyen csapatot, ilyen meccseket, mintsem 1–0, 0–0 ismétlődéseket, de ha komolyan gondoljuk a dobogókörnyéki szereplést – amelyet az erőviszonyok tekintetében továbbra is teljesen reálisnak gondolok –, a védekezésünkön javítani kell.
Na mindegy, ezen a meccsen kevés gólra, de jó bulira számítok, sok jó és néhány nem annyira jó ember kis helyen is elfér. A tábor kéri, hogy a C-közepesek szektorosok legyenek a szektorban 15 perccel kezdés előtt és vigyenek sálat. Amúgyis érkezzetek időben, mert végre jó sokan lesznek!
Hajrá, Vasas!
Vélemény, hozzászólás?