Nem volt könnyű, de két vesztes meccs után győzelemnek örülhettünk…

3:2 arányú Vasas-győzelemmel zárult a mérkőzés, de helyenként azért örültem volna, ha akad a zsebemben valami vérnyomáscsökkentő…

A találkozó elején a csapat a lövessünk gólt Tóth Milánnal taktika jegyében játszott, de a szurkolók egyik kedvenc piros-kék játékosa, #77 Milán kétszer is kaput tévesztett – az 1. percben én már gólnak örültem, de korai volt az öröm. A 8. percben a tavalyi szezonban még Angyalföldön játszó Hős Zsombor egy Tóth Milán által elvesztett labda után, a Csóka Dániel valamely testrészén is megpattanó lövéssel vezetést szerzett a vendégeknek, a Honeybeast zenekar slágere azonban nem szólalt meg a hangszórókból, pedig a szabolcsi piros-kék szimpatizánsoknak biztosan az eszébe jutott, hogy „Te vagy a legnagyobb Hős a világon…” Szerencsére három perc elteltével jött az egyenlítés, Koszta Márk volt a gólszerző, aki bebizonyította a hitetleneknek, hogy nem igaz rá az egykori televíziós vetélkedő címe, vagyis nem kell Százból egy helyzet neki ahhoz, hogy gólt szerezzen. Izgalmak voltak itt is, ott is, nálunk ma volt a legbizonytalanabb a hátsó alakzat, de az első játékrész hosszabbításában Kovácsréti Márk szabadrúgásból egy csodálatos gólt baszott be Dala Martin kapujába.

Szünet után ismét gyorsabb tempóban játszottak a csapatok, és az 58 percben Benczenleitner Barna egy sarokrúgás után fejessel egyenlített – Engedi Márk nem volt nagyon bemelegítve, de az egyenlítő találat arra erősített rá, hogy a fiatal szabályos hálóőr nem csupán szemtelenül fiatal, de erős a gyanú arra nézve, hogy az ún. vonalkapus kategória. Kár érte, sokkal bátrabban kiléphetne a beívelésekre… A 73. percben egy remekbe szabott kontratámadás végén Urblík József átadása után Kovácsréti Márk még húzogatott egy kicsit, aztán higgadtan lőtt a kapuba, mint később kiderült, a győztes gólt szerezve meg ezzel. Még jó, hogy nem én vagyok Erős Gábor, mert ezt megelőzően már fontolgattam, hogy le kellene cserélni a középpályást… Az előzőekből következik, hogy újabb gól már nem esett, bár izgalmak még voltak: Benczenleitner például mehetett zuhanyozni egy Tóth M. sérelmére elkövetett szabálytalanság után, az angyalföldi támadók kihagytak egy rakás nagy ziccert (pl. Kovácsréti és Pávkovics is betalálhatott volna, ha nem akarnak nagy gólt lőni, ha nem hárít a kapufa, vagy eltalálják a kaput), Zimmermann Márió sípmester a piros lap mellett kiosztott vagy nyolc sárga kártyát (baszki, néha azt hittem, hogy spanyol bajnokit nézek…), de ami a lényeg: vesztes állás után is  sikerült behúzni a három pontot.

Hogy volt már jobb a mutatott játék ebben a szezonban? Nehogy már a győzelmet kelljen most megmagyarázni… Egyébként meg, szerény véleményem szerint egy semleges nézők számára kifejezetten szórakoztató, izgalmas találkozót láthattunk, és tavaly például az NB2-ben kevés olyan győzelemnek örülhettünk, amely a maihoz hasonló színvonalú mérkőzésen következett volna be. Úgy látszik, a Vasas FC részéről ma kizárólag a Márk keresztnevű játékosok tudtak gólt lőni, de szerencsére ők háromszor is eredményesek voltak. Hiba volt sok, de vesztes állás után fordítottak a srácok, volt küzdelem, volt akarás, és a hibák ellenére is voltak egészen szép megoldások, vállalható mozzanatok. Milán nagyot küzdött, és annak ellenére volt jó a játéka a mai mérkőzésen, hogy szerintem nyakig benne volt az ellenfél első góljában, és megint okosan kidumált magának egy sárga lapot – viszont róla volt a kiállítás és több nyíregyházi spílert is besárgított, egyébként meg hajtott becsülettel. Mint ahogy tette ezt az egész csapat. Két vesztes meccs után újra győzelemnek lehet örülni, jó is volt a hangulat a stadionból kifelé – legyen még sokszor részünk ilyesmiben. A két tábor remekül szurkolta végig a találkozót, jó volt a hangulat a lelátón.

Átmenetileg felugrottunk a második helyre, de messze még a forduló vége. Viszont ma három pontnak örülhettünk, ami nagyon klassz érzés, az „Aki ugrál, angyalföldi hej-hej” rigmus meg mindig kedves a fülemnek, és Hej Viktor is biztosan likeolja. Szóval, hajrá Vasas, mindörökké Angyalföld! Holnap meg, aki csak teheti, jöjjön Székesfehérvárra, szurkoljunk együtt a kézis csajoknak!

Ha egy kis párbeszédet szeretnék kezdeményezni, akkor most azt kérdezném meg a tisztelt szurkolótársaktól, hogy amúgy szerintetek ki volt a mai mérkőzés legjobb angyalföldi játékosa?     

Comments

One response to “Nem volt könnyű, de két vesztes meccs után győzelemnek örülhettünk…”

  1. Zoltán Dérfi avatar
    Zoltán Dérfi

    Egyértelműen Kovácsréti, de nem sokkal maradt el tőle Tóth Milán sem.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük