Végre NB I: Vasas–ETO 2–2
ÚJRA FOCIMECCSEN
Néhanapján, mondjuk a Kispest ellen megvolt az illúziója, hogy focimeccsen vagyunk az enbécvájban, de ez a vasárnap délután mutatta csak meg, milyen is, amikor tényleg komoly futballmérkőzést rendeznek a Fáy utcában, jó hangulattal, feszkóval, érzelmekkel és két jó csapattal. Bár egy kétnapos esküvőből betoppanva nehéz volt felvenni, vagy egyáltalán megélni ezt a fordulatszámot, meg azért csak böki az ember csőrét, hogy ennek a 3600 embernek a fele vajh merre járt a Csákvárok ellen, de ez tényleg hosszú idő után egy nagybetűs meccsélmény volt.
A KAPUFA MECCSET NÉZ
A foci (meg amúgy maga a sport) a világ legigazságosabb intézménye. Amennyit beleteszel, annyit ad vissza, mindig ikszre játszik, néha rövidebb, néha hosszútávon. Ezen a meccsen négyszer volt velünk a léc, háromszor a sajátunk, Urblík lövését meg bevitte az ellené, de a kapufa is látta, mekkorát melózott a csapat ezért a döntetlenért, szóval most rövidtávon szolgáltatott igazságot. Nem a tökéletes csapatjáték meg a precíz labdakihozatal a szurkoló elsőszámú örömforrása, de még az Urblík-dugó is csak hab a tortán – egy olyan csapat kell, amelyik az első perctől az utolsóig mérgezett egér módjára megy, minden labdáért megküzd. Ez a rajtos Vasas ilyen volt, ennek a Vasasnak akkor is taps járt volna, ha a végén Szép egy méterről kaput talál. És ha kiszálaznánk egyesével a játékosok döntéseit, különösen a tizenhatos előterében, biztosan rengeteg hibát találnánk, de amíg így melózik valaki, mindez teljesen mindegy, ez taps, taps, taps.
Hogy értsük ezt a jelenséget, egy példa: én nagyon szeretem a Zuboly zenekart, ilyen népzenébe oltott mainstream, nagyon jó feldolgozásaik vannak. A koncertjeiken többször is belehibáznak egy-egy számba, rosszkor váltanak, olvassák a rapszöveget, meg ilyenek, de egyrészt csak az értő közönségnek tűnik fel, másrészt annyira vidáman reagálnak rá, annyira tisztán, a szó szoros értelmében muzsikálnak, hogy az általuk nyújtott élmény ezek mellett is zseniális. Nem feltétlenül a tökéletes a jó.
MERJÜNK kicsik LENNI!
Legalább is én ebbe nőttem bele. Az elmúlt húsz évben nem láttam az NB I-ben olyan Vasast, amely gazdagabb, előkelőbb lett volna a középszernél, vagy amikor megpróbálta, csúnyán pofára esett. Az NB II-ben borzasztóan állt a csapatnak és a klubnak is, hogy erőforrásait tekintve ennyire kilógott a mezőnyből, a győzelem értéke inflálódott a kötelező mivolta miatt, a vereség meg mégiscsak gáz a Kozármislenyek ellen. Az NB I-ben nem vagyunk nagy halak, és ebbe a szerepünkbe bele kell szokni, mert nagyon jól állhat nekünk, erre tökéletes példa a mostani meccs, amelyen csak egy csapatnak volt vesztenivalója, a friss magyar bajnokok pedig Krpics kivételével látványosan szartak az egészre. A csapat mentálisan tudott építkezni az esélytelenségéből és a piros lapból is, ez pedig kiegyenlíti a játékosképességekben jelentkező különbségeket. Egy forduló után még nagyon halkan mondom, de kilenc évvel ezelőtt egy olyan csapat lett igazán nagy, amelyik mert kicsi lenni.
NEM A SZAVAK SZÁMÍTANAK
… a döntéseink mutatják meg, milyen emberek vagyunk. Az elmúlt években kb. nyolc edzőtől hallgattuk meg, hogy a támadófutball híve, de Szanyó Karcsi után Erős Gabi lett az, akinek a döntéseiben is ez köszön vissza. A jobbekk kiállítása után nem támadót hoz le, hanem az egyik hatost, hogy EMBERHÁTRÁNYBAN IS TUDJUNK HELYZETEKET KIALAKÍTANI! Na jó, néha a szavak is fontosak: Urblík Jokka sem azt mondta a félidőben a többieknek, hogy így tolódjanak az ikszhez, hanem hogy lőjenek bátran elöl! Ezt vártuk, köszönjük szépen!
BÍRÓ
Ha valamiben nincs nagy változás a két osztály között, az a játékvezetés minősége, csak itt még van VAR is, hogy darabosabbak legyenek a meccsek és még három emberrel többnek legyen lehetősége hibázni. Hozzáteszem, a piros lap meg a tizi abszolút jogos volt, de Csonka Pici azért egy négy-öt győri sárgát a zsebében hagyott. Legyen nekünk is tanulság: ha Milán nem dobja fel magát négyszer az első félidőben, talán méltóztatik lefújni neki, amikor később Umathum oldalba rúgja.
NEM TÖRTÉNT SEMMI
Annyit azért tegyünk hozzá, hogy nagyon messze még a vége, és nem kell magunkról elhinni továbbra sem semmit. Már csak azért sem, mert amíg az NB II-ben elég ritkán büntették a baromságainkat, itt egy-egy apró fegyelmezetlenségből rögtön piros lap, tizenegyes meg három ziccer lett. Szóval szigorúan erről a meccsről bőven lehet szuperlatívuszokban beszélni, de ha azonnal azt gondoljuk, hogy nagyon faszák vagyunk, jön a pofára esés, abból meg nem a Groupamában szeretnénk kérni. A belerakott munka pedig egy jó csapatnál továbbra sem valami extra, hanem heti szintű elvárás.
URBLÍK
Szeretettel gratulálok. Nem(csak) a gólhoz, annál vannak sokkal fontosabb dolgok is.
ÚJ IDŐK
Nemcsak a pályán, de a sajtópáholyban is minőségi javulás: Galambos Dani barátunk visszatért a Nemzeti Sporthoz és ő tudósított a meccsről! Na jó, nem egy Gelei Józsi vagy Bodnár Zalán. 😀
ÖSSZEFOGLALÓ
Találkozunk vasárnap mordorban! Jegyek ITT
Vélemény, hozzászólás?