A tavalyi szezon emlékezete

Nem tudom, hogy vagytok vele, de nekem a tavalyi – igencsak siralmasra sikeredett – szezon legemlékezetesebb meccse a március 10-i, Kozármisleny elleni összecsapás volt: egy gyors Tóth-gól, majd a 35. perctől emberhátrány (egyébként teljesen jogosan), két perccel később egy szerencsétlen kapott gól… aztán 60 percnyi kompromisszummentes küzdés és a hajrában két begyötört találat. 

Kevés nosztalgikus emléket köszönhetünk a Pinyő-érának, de ez a meccs az volt. Mondjuk nekem így is inkább az marad meg Attilánkról, ahogy a második gól után a mutatóujját rázva kiabál valamit az A1-es szektor felé. 

Idén szerencsére sokkal jobban áll a csapat a tabellán: akkor 20 forduló (és az ominózus meccs) után 33 ponttal voltunk harmadikak. Idén 40 ponttal kezdjük a 21. fordulót. 

Pár meccsindító gondolat:

Ad1. Óvva intek mindenkit attól, hogy ezt a Kozármislenyt lebecsülje. A szezon eleji gyengélkedést és a Feleki Attila halálát követő mélypontot maguk mögött hagyták, tavasszal eddig 3 győzelem, 1 döntetlen és 1 vereség a mérlegük. Ebbe egy Mezőkövesd és egy Szeged elleni diadal is belefért.

Azt kétlem, hogy nyílt sisakos ütközetre készülnek: feltételezem, most is a stabil védekezésen és a gyors kontrákon lesz a hangsúly.

Ad2. A visszatérők kritikus posztokon mélyíthetik a keretet. Csekét azért tartom különösen fontosnak, mert jelenleg ő az egyetlen valódi csereopció hatos posztra. Avagy: mutassatok még egy játékost a keretben, aki Hidi Sanyi futásteljesítményét replikálni tudná. 

A Pethőről készült edzésfotók alapján abban is reménykedhetünk, hogy már ő is szóhoz juthat ma. Annyi biztos: nagy szükség lenne a gólokra.

Apropó, szerzett gólok: engem a Tiszakécske elleni meccs az őszi BVSC elleni szenvedésre emlékeztetett. Most is megvoltak a helyzetek (1,75 xG), de az istennek sem akart összejönni egy találat. 

Ad3. Ha már a visszatérők szóba kerültek, jegyezzük fel: Mamusits Patrik 16 hónap elteltével ismét tétmeccsen lépett pályára. Arra mondjuk nem számítok, hogy idén már az első csapatban látnánk. Egy ilyen súlyos sérülés után a reális elvárás inkább az lehet, hogy az NB III-ban építse fel magát újra.

Mindenesetre jó újra a pályán látni, Mamut. Bízom benne, hogy idővel a Stadionban szurkolhatunk neked. 

Ad4. A fiatalszabályos játékosok igénybevétele a tavaszi szezon előrehaladtával egyre egyhangúbb képet mutat: Girsik végig a pályán, mellette Barkóczi és Molnár váltják egymást. Hős a Karcag ellen egy félidőt, a Tiszakécske ellen két percet kapott. Ottucsák tavasszal még nem lépett pályára – legalábbis az első csapatban. Sági egyszer kezdett volna, aztán megsérült a bemelegítés alatt. A januárban beharangozott újoncokat pedig még nem láthattuk a pályán.

Nem hinném, hogy három emberrel le lehetne tudni a maradék tíz fordulót. Főleg úgy, hogy egyik sincs éppen kirobbanó formában. De azt is látni kell, hogy a középpályán brutális a tülekedés.

Ad5. Értekezhetnék arról, hogy Urblik mennyire kiemelkedik az NB II mezőnyéből. Hogy a Sofascore-on átvette a vezetést a kispesti Csontostól, és immár 8,05-ös osztályzattal az egész mezőny legjobbja. 

De erről úgyis írnak és beszélnek eleget.

Engedjétek meg inkább, hogy a (feltehetően nem létező) Baráth Botond Fan Club tagjaként arra mutassak rá, milyen teljesítményt tett le a kedvenc kopaszom az asztalra az elmúlt négy bajnokin: 7,7 – 7,1 – 7,7 – 7,6.

Az eleve adott, hogy ellentmondást nem tűrően pusztít hátul, de most egyébként az előrevágott hosszú passzai is feküdtek. Persze vannak limitációi, de azért drukkolok, hogy sérülés nélkül lehozza a szezon hátralévő részét.

Alaposan kibeszéltem magam. Remélem, van aki eljutott idáig. 

Ti mit vártok a mai meccstől? 

A lelátón találkozunk.
Hajrá Vasas! 

Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük