Minden jó, ha a vége jó: Urblík Józsi meghívót kapott a magyar válogatott keretébe. Ez mintegy 99,9 százalékban az ő érdeme, üdítő volt látni, ahogy az NB II-es posványból kiemelkedett az első osztály egyik legjobbjává, és azt a jellemfejlődést is, amin keresztülment ezen az úton. De a sztori nemcsak egy szimpla válogatott meghívó, és ezért muszáj beszélni a maradék 0,1 százalékról is, amely kredit szurkoló-, szerkesztőtársamé, Gyulusé. Nem akarom dicsérgetni, mert ez már így is kicsit olyan, mintha BayerZsóti bókolna Gajdics Ottónak (vagy Jólvan Ezígy Gulyás Marcinak, tökmindegy), de a kíváncsi kiscsibe mivolta nélkül most egy ország hinné azt, hogy nem játszhat a válogatottban és jövő héttől nem Telkiben jelentkezne edzésre.
A sztori nyilvános része: szeptember 17-én, az akkori kerethirdetés után Szabó Gergő MLSZ-sajtófőnök a közmédiának azt nyilatkozta: kizárt dolog, hogy Urblík valaha magyar válogatott legyen. Mindezt azzal a FIFA-jogszabállyal magyarázta, amely megtiltja, hogy egy nemzet színeiben 21 éves korát követően pályára lépő futballista játszhasson más ország válogatottjában. A szomorú hírt egy rakás portál, meg maga a Vasas FC is lehozta – senkinek sem jutott eszébe kételkedni benne, ami egy ilyen helyzetben nyilván teljesen normális, de jó lecke nekünk a kritikus gondolkodás betáplálására.
„Utánanéztem a mostani Urblík-hírnek” – írta Gyulus a közös chatünkbe aznap délután, elkezdtünk egyeztetni, bő két óra múlva pedig kint is volt a Pkp-n a cikk: a jogszabályok szerint lehet Urblík magyar válogatott, a kiegészítés 82-83-as bekezdése kimondja, hogy az eredeti korlátozás csak azokra vonatkozik, akik az életbe léptetése után szerepeltek a korosztályos válogatottjaikban.
Mivel nem hittem a szememnek, dobáltam be ezerrel a chatgpt-be meg a fordítóba az összes jogszabályt egymás hegyén-hátán (a kritikus gondolkodás, ugye), és mintegy kilencedik próbálkozásra kénytelen voltam elismerni: Gyulusnak van igaza, Urblík lehetne magyar válogatott. Újságírói mivoltomban gyorsan írtam az MLSZ-nek, ezt követően pedig heti szinten zaklattuk őket az M4-től tájékoztatásért, ezt végül hivatalos formában egy nappal a novemberi kerethirdetés előtt meg is kaptuk. Közben persze a háttérben már ment a munka: a játékos, a klub és a szövetség is becsülettel tette a dolgát, miután a Piros-kék Pulzusról (xd) értesült erről.
Nyilván nem szabad elhallgatni az MLSZ kommunikációs hibáját, meg a sztori más defektjeit sem, de én most maradnék a Gyulus-vonalon: mikre nem képes egy mezei szurkoló, mi? Nem fűződött Urblík válogatottságához semmilyen anyagi vagy egzisztenciális érdeke, mégcsak nem is ismeri személyesen a főszereplőt – egyszerűen csak annak a klubnak szurkol, amelyikben Urblík játszik, szeretné, ha a válogatott játékosok is onnan kerülnének ki. Utánanéz, és a maga egyszerű módján nyilvánosságra hozza a kutatási eredményét, hátha lesz belőle valami. Ebből pont lett.
Ez a történet pedig csak csepp a tengerben, hány olyan szép példa van még, amikor a puszta klubszeretet, a civil önszerveződés valamilyen konkrét eredményt ér el, amellett, hogy általánosságban a szurkolói közösség a klub szellemi, kulturális tulajdonosa! A szurkolói szeretet borzalmasan erős kötelék, hiszen érdek és feltétel nélküli, megmagyarázhatatlan, akár jobb belátás ellenére történő vonzalom, így lesz az adott sportklub legértékesebb java.
Aki pedig ezt tagadja, vagy egyszerűen csak nem ismeri, valójában semmit sem tud a sport lényegéről.
Vélemény, hozzászólás?