Minden jó, ha a vége jó: Urblík Józsi meghívót kapott a magyar válogatott keretébe. Ez mintegy 99,9 százalékban az ő érdeme, üdítő volt látni, ahogy az NB II-es posványból kiemelkedett az első osztály egyik legjobbjává, és azt a jellemfejlődést is, amin keresztülment ezen az úton. De a sztori nemcsak egy szimpla válogatott meghívó, és ezért muszáj beszélni a maradék 0,1 százalékról is, amely kredit szurkoló-, szerkesztőtársamé, Gyulusé. Nem akarom dicsérgetni, mert ez már így is kicsit olyan, mintha BayerZsóti bókolna Gajdics Ottónak (vagy Jólvan Ezígy Gulyás Marcinak, tökmindegy), de a kíváncsi kiscsibe mivolta nélkül most egy ország hinné azt, hogy nem játszhat a válogatottban és jövő héttől nem Telkiben jelentkezne edzésre.
(tovább…)