Amikor legutóbb feljutottunk az élvonalba, olyan tömegben igazoltuk a játékosokat, mint egy kamasz, aki megtalálta a cheat kódot a Football Managerben.
A 2022/23-as NB I-es szezon előtt érkezett Géresi Krisztián, Zimonyi Dávid (kölcsönből véglegesítve), Novothny Soma, Baráth Botond, Dombó Dávid, Deutsch László, Iyinbor Patrick, Hidi Patrik és Holender Filip. Már a bajnokság közben megszereztük Ódor Mátét, a téli átigazolási időszakban pedig Hegedűs János és Balogh Norbert (kölcsön) érkezett, míg a tavasz során Urblík József is csatlakozott a kerethez.
Ez összesen tizenhárom új játékos.
Megismétlem: Tizenhárom!
Már önmagában ez a szám is sokatmondó. Egy feljutó csapat esetében természetesen szükség van erősítésekre, de egy bő kezdőnyi játékos beépítése néhány hónap alatt már nem egyszerű keretkorrekció, hanem gyakorlatilag egy új öltöző, új hierarchia és új csapat felépítése.
A végeredményt ismerjük.
A bajnokság során harminchárom különböző játékos lépett pályára Vasas-mezben, miközben közel tíz futballistát kölcsönadtunk más kluboknak. A csapat mindössze négy bajnoki mérkőzést nyert meg egész szezonban, és ezt a förtelmes évet sikerült azzal is megfűszerezni, hogy a Magyar Kupa elődöntőjében a másodosztályú Budafok vert el minket. Nagyon.
Persze önmagában nem attól esik ki egy csapat, mert sok játékost igazol. A futball ennél jóval bonyolultabb sport. A keret minősége, a sérülések, az edzői döntések, az öltözői viszonyok együttesen játszanak szerepet egy szezon alakulásában. Mégis nehéz nem észrevenni, hogy a 2022-es projekt egyik alapvető problémája éppen az volt, hogy túl sok mindent akartunk egyszerre megváltoztatni.
Érdemes elolvasni Litauszki beszámolóját arról, hogyan működött az öltöző abban az idényben. Aztán rögtön elosztani kettővel, mert egy távozó játékos visszaemlékezéseit mindig érdemes fenntartásokkal kezelni. De ettől még jól érzékelteti a cikk, hogy mennyire nehéz közösséget építeni akkor, amikor nagyipari mennyiségben érkeznek és távoznak a játékosok.
Éppen ezért most egyáltalán nem pánikolok, nyugodtan várom a neveket. Kifejezetten örülök annak, hogy egyelőre nem napi két igazolásról szólnak a hírek.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a jelenlegi keret változtatás nélkül alkalmas lenne az NB I-re. A hiányosságok szerintem szabad szemmel is láthatók. A védelem közepén legalább két érkező indokoltnak tűnik. A Baráth–Ottigba páros most már biztos kevés az élvonalhoz, Pávkovics továbbra is kérdőjel, Hej pedig eredendően nem középhátvéd.
A középpályán ugyan darabra megvagyunk, de komoly kérdés, hogy kik tudják majd stabilan felvenni az NB I ritmusát. Elöl pedig legalább egy klasszikus középcsatár érkezését elengedhetetlennek tartom.
Jó kérdés, hogy az elmúlt hetekben kommunikált, 3-4 tervezett igazolás vajon mindezen problémák orvoslására elég lesz-e.
Mindezek mellett abból indulok ki, hogy a sajátnevelésű fiatalok szerepet kapnak és fejlődnek. Mert ha nem kapnak esélyt, akkor az egész nagybetűs klubfilozófia nem több egy üres lózungnál.
A helyzet ráadásul most egészen más, mint négy évvel ezelőtt. A lehetőségek szűkösebbek, a mozgástér kisebb, a hibázási lehetőség minimális. Ez első hallásra rosszul hangzik, de van egy olyan olvasata is, hogy végre rákényszerülünk arra, hogy tudatosabban építkezzünk.
Hogy mennyiben „nehéz, de szép” út ez, azt mindenki döntse el maga. Nekem mindenesetre szimpatikusabb ez a klubmodell, mint az, amikor évente 10 zsoldost hoztunk, akiknek aztán 1-2 év múlva írmagja sem maradt a Fáy utcában.
Egyelőre marad a várakozás. És az óvatos remény, hogy ezúttal tényleg tanultunk a korábbi hibáinkból.
Hajrá Vasas!
Vélemény, hozzászólás?