Egy rendhagyó bejegyzés következik most. A Vasas SC több fronton – az U20-as bajnokságban és az NB2-ben – érintett női utánpótlás kézilabda csapata az utolsó fellépésére készül. Az U20-as sorozatban még egy mérkőzés vár a csapatra – 2026.05.24-én a Váci NKSE ellen –, de elmondhatjuk, hogy az 5. helyet már senki sem veheti el a lányoktól. Az NB2-ben már nem vár több mérkőzés a Kiss Dániel – Konkoly-Szegedi Orsolya edzőpáros tanítványaira, és a jelenleg 2. helyen álló együttes ezüstérem akkor válik biztossá, ha a listavezető TFSE a 25. fordulóban legyőzi a 3. helyezett Budakalász KSE gárdáját. A szezon értékelése nem az én feladatom, de amikor a csapatra gondolok, felidézem a 2025/2026-os szezon néhány pillanatát, akkor két szó jut az szembe: az elismerés és a tisztelet.
Egy elképesztően hosszú, kimerítő és embert próbáló szezon áll a lányok mögött. Sokan nem is tudják elképzelni, mekkora munka van az előbb leírt 5. és 2. hely mögött. Heti két mérkőzés, végtelennek tűnő edzések, fizikai fájdalmak, korán kelések és késő estébe nyúló hazautazások – a csapat mindezt végig csinálta. De, ami még ennél is nagyobb teljesítmény és az elért szép eredmények értékét növeli, a Vasas-címeres mezt magukon viselő lányok nem csak sportolók, a mindennapi kőkemény munka és az edzések mellett tanulnak, iskolapadban ülnek, és nem is akárhogy: többen egészen kimagasló, remek tanulmányi eredményeket értek el ebben az évben is. És ez a fajta kettős helytállás a valódi példamutatás.
Most már látótávolságon belül van a legutolsó mérkőzés. Még egyszer, utoljára a szezonban mozgósítani kell minden megmaradt energiát, és bár az összecsapásnak már nincs igazi tétje, én teljes mértékben biztos vagyok abban, hogy ez a csapat a Váci NKSE otthonában is úgy fog pályára lépni, hogy a játékosok utolsó leheletig fognak küzdeni az újabb, az idei utolsó sikerért. Aztán eljön a jól megérdemelt pihenés ideje, amikor egy kicsit talán letehetik a labdát, és jut egy kevés idő az energiaraktárak feltöltésére.
Ez a bejegyzés azonban nemcsak az utolsó megmérettetésről szól, és nem is egy összegzés, egy elköszönés is egyben, hisz hatan hamarosan befejezik életük azon fejezetét, ami a piros-kék színekhez, a csodálatos Vasas-címerhez és Angyalföldhöz köti őket. A szezon végén elválnak az útjaink, Matyasovszky Nelli, Szabados Csenge, Bordás Bianka, Kárász Szonja, Ossik Julcsi és Kurucz Niki így, vagy úgy, a következő szezont már nem nálunk folytatja.
Tiszta szívből köszönjük a távozó lányoknak mindazt, amit a klubért, a mezért és ezért a remek közösségért tettek. Köszönjük a verítéket, a gólokat, a könnyeket és a mosolyokat, azt a sok-sok energiát, amit beletettek a közös munkába. Bárhová is sodorja őket az élet, ne feledjék, hogy ennek a csapatnak és a Vasas-családnak mindig a részei maradnak. Szurkolóként, a klub eredményeinek egyfajta krónikásaként én büszke vagyok rájuk, és a legeslegjobbakat kívánom nekik a jövőben!
Azoknak pedig, akik itt maradnak, és akik új társaikkal kiegészülve majd gőzerővel vetik bele magukat a jövő tervezésébe, az új idényre való felkészülésbe, csak annyit üzenek, hogy rengeteg kitartást, töretlen motivációt, és ami a legfontosabb: egy teljesen sérülésmentes, sikeres szezont kívánok!
Mi, szurkolók jövőre is ott leszünk veletek, és hetedik mezőnyjátékosként próbáljuk meg segíteni a csapatot a lelátóról. Az aktuális szezonban már csak annyi a feladatotok, hogy hozzátok le az utolsó meccset úgy, ahogy hozzátok méltó: emelt fővel, egymásért küzdve!
Ha nem is teljes terjedelmében, de ma délután, amikor megköszöntük a szezont a csapatnak, kb. ezeket a gondolatokat osztottuk meg a csapattal.
Lányok, köszönöm az egész éves munkátokat, büszke vagyok rátok! Ezzel a kerettel utoljára, de küzdjetek még egy hatalmasat, úgy, mintha életetek meccsét játszanátok. Mutassátok meg, csináljátok meg! Aztán pihenjetek egy nagyot, mert megérdemlitek! Hajrá, csajok!
Vélemény, hozzászólás?