A cikksorozat átnézése közben feltűnt, hogy a Vasas történetének egyik, talán legzivatarosabb időszaka eddig kimaradt: a II. világháború évei. Pedig lenne mit nézni – akkor is, ha az ember néha inkább elfordítaná a tekintetét.
Ez a fejezet azt mutatja be, hogyan próbált talpon maradni a Vasas egy olyan korszakban, amikor a fasizmus terjedése és a háború vihara a magyar futballt is gyökeresen átalakította.
Harc az első osztályért
A Vasas az 1932/33-as kiesés után közel egy évtizedig próbált visszakapaszkodni az élvonalba. Végül az NB II 1941/42-es kiírásában jött el a fordulat: Gallowich Tibor csapata szoros versenyben, mindössze egy ponttal megnyerte a Rákóczi-csoportot a BSzKRT SE – ismertebb nevén Beszkárt, később BKV Előre – előtt.
A bajnoki cím azonban a pályán kívül dőlt el. A Beszkárt Jenőfi szereplése miatt megóvta mind a Vasas–BVSC, mind a Vasas–Pereces mérkőzéseket. Az óvást végül 1942. július 10-én utasította el Görgényi Lajos, az MLSZ titkára — ezzel hivatalosan is bajnokok lettek a piros-kékek.
Kísérlet a Vasas kizárására
Már az is kisebb csoda volt, hogy az előbbi döntést a Vasas megélte.
Dr. László András országgyűlési képviselő, az MLSZ alelnöke ugyanis kezdeményezte a Vasas futballszakosztályának kizárását az MLSZ országos tanácsától. A hivatalos indoklás:
“A Vasas FC élesen szembehelyezkedik a keresztény és nemzeti irányzattal… minden budapesti mérkőzése a szociáldemokrácia egy-egy tüntetése volt.”
Az MLSZ országos tanácsa 1942. július 5-i ülésén a 27 szavazóból mindössze 6 támogatta a kizárási javaslatot, a többség pedig a felettes szervtől, az Országos Sportközpontoktól (OSK) várt állásfoglalást. A konkrét OSK-döntést nem leltem fel, de minden jel szerint ők sem adtak igazat dr. Lászlónak — a Vasas maradt.
Bravúros bentmaradás és egy gólkirályi cím
Az 1942/43-as idényben az Latorca utcai pályára költöző Vasastól a legtöbben gyors kiesést vártak. Ehhez képest a csapat szédítő rajtot vett: tíz forduló után 7 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség állt a neve mellett.
A lendület a szezon hátralévő részében alábbhagyott, de a Vasas így is 6. helyen zárta, ami óriási eredmény volt az előzetes várakozásokhoz képest. És még valami: a piros-kékeknél futballozott a szezon társgólkirálya, Jenőfi „Csonti” Jenő, aki 27 mérkőzésen 26 gólig jutott.
Takács II József 1925–26-os elsősége után 17 évet kellett várni a második Vasas-gólkirályra.
A „levente futballkapitány” érkezése és az újabb bukás
Az 1943/44-es szezon eleve rosszul indult — és akkor még nem beszéltünk Magyarország 1944. március 19-i német megszállásáról.
A furcsa az volt, hogy a csapat pont a megszállás után kezdett pontokat gyűjtögetni. Ekkor történt az ezen fejezet egyik legkülönösebb epizódja: 1944. április 17-én a vallás- és közoktatásügyi miniszter feloszlatta a Vasas önkormányzatát, és a klub élére vitéz Áronffy Janky Béla századost nevezte ki miniszteri biztosként.
A százados a Virradat-nak adott interjúban be is jelentette: „A volt Vasast Kinizsinek kereszteltem el, és a csapat színe kék-sárga lett.”
Az interjúban ígért eredményesség azonban elmaradt. A „Kinizsi” Gallowich Tibor alatt még egy mérkőzést nyert, az utolsó hat meccset pedig már Burger István vezette a csapatot: 5 vereség és 1 döntetlen lett a mérleg.
A szezonvégi gyenge finis a csapat kiesését eredményezte: a „Kinizsi” egy ponttal maradt el a bentmaradó Debreceni VSC mögött.
A hátralévő, csonka bajnokságok
A következő idényben a Vasas a másod- és harmadosztály összevont körzeti bajnokságban indult volna, de a háborús körülmények miatt ez végül el sem rajtolt.
Helyette egy rövid életű, csak budapesti csapatokat tömörítő Hadi bajnokság indult. A Vasas ekkor Nemzeti Vasas SC néven szerepelt, és a háború miatt szétesett NAC több játékosát is megszerezte. A bajnokság félig sem futott le, de a csapat a félbeszakítás pillanatában 5. helyen állt.
Ezzel – és az ország összeomlásával, a szovjet megszállással – lezárult a Vasas II. világháborús korszaka. Egy korszak, amelyben a klubnak egyszerre kellett küzdenie politikai nyomással, belső felfordulással, háborús bizonytalansággal.
Utóélet – rövid sorsok a történet végén
Gallowich Tibor
1945-ben visszatért a Vasashoz egy háromnegyed szezonra, majd 1949–1951 között a magyar válogatott szövetségi kapitánya lett. 1952-ben, 51 évesen hunyt el.
dr. László András
A háború után, az MLSZ elnökével, Gidófalvy Pállal együtt népellenes bűntett miatt vádat emeltek ellenük „a magyar labdarúgásban kifejtett káros tevékenységük” miatt. Elsőfokon 4–4 év börtönt kaptak, másodfokon felmentették őket.
Jenőfi „Csonti” Jenő
A Vasas második gólkirályát 1944-ben besorozták. 1945 februárjában, a gödöllői katonai táborban, legyengülve és betegen halt meg. Mindössze 32 éves volt.
Zárszó
A háborús évek Vasasa nem a nagy sikerekről szólt — hanem a túlélésről. Ez a történet nem heroikus, és nem is szép – de a miénk. A Vasas történetének elkerülhetetlen, fontos és tanulságos fejezete.
Jó olvasást, hamarosan újra találkozunk!
📚 Forrás:
Arcanum Újságok/Népsport – 1942. július 06-i és július 10-i, 1944. április 18-i és 1945. október 05-i lapszám
Arcanum Újságok/Virradat – 1944. április 23-i lapszám
Arcanum Újságok/Szabadság – 1945. november 27-i lapszám
Köszönöm az Arcanum és a Nemzeti Sport engedélyét!
Vélemény, hozzászólás?