Az Illovszkyban sincs ingyenebéd – a szezonnyitón láthattuk, hogy „tuti 1-es” mérkőzés nem létezik. Függetlenül attól, hogy egy tízmeccses hazai veretlenségi sorozat (9 győzelem és 1 döntetlen) szakadt félbe, hazai pályán sem lehet félvállról venni egyetlen ellenfelet sem. Se a nézőtéren, se a pályán. Nem számítok egyszerű meccsre a Békéscsaba ellen, de mindenképpen be kellene húzni.
A Kecskemét elleni mérkőzésen a lényeget – a győzelemmel járó három pontot – megszerezte a csapat, ami a tavalyi év idegenbeli szenvedése után mindenképp dicséretes. A mutatott játékot látva kettős érzés vett rajtam erőt: szerintem láthattunk előrelépést, de még rengeteget kell fejlődnie a csapatnak.
Még egy forduló, és újra sorainkban tudhatjuk az eltiltásból visszatérő Tóth Milánt. Ez a támadójátékot biztos fel fogja rázni. Én még nagyon várom Horváth Rajmund bemutatkozását is. Jó lenne látni, hogy valaki bal lábbal is be tudja kanyarítani a labdát.
A harmadik forduló végéhez közeledve még felesleges esélytagolgatásba kezdeni. Az azért elég durva, hogy a 15 csapatból immár egyedül a Kispest nem vesztett pontot. A keresztbeverésekben bővelkedő tavalyi idényben ugyanekkor még két csapat – a Szentlőrinc és a Gyirmót – volt hibátlan.
A hétfő este a Fáyban nem a tévéközvetítésről, nem a statisztikákról szól – hanem rólunk, a Vasas-családról. Legyünk ott, és írjunk közösen három piros-kék pontot a tabellára!
Hajrá Vasas! 🔴🔵
Vélemény, hozzászólás?