A futball néha jóval több, mint kilencven perc játék. Ma a Kozármisleny először meccsel hazai közönség előtt Feleki Attila tulajdonos halála után. Ez nem egyszerű bajnoki, hanem egy megemlékezés, egyfajta halotti tor. Mi pedig vendégként toppanunk be.
Ez sosem hálás szerep.
A Vasas feladata egyértelmű: tiszteletteljes részvétnyilvánítás és győzelem. Ha komolyan gondoljuk a feljutást, akkor a sereghajtótól kötelező elhozni mindhárom pontot. Akármekkora érzelmi hullámvasút is vár ránk a pályán és a lelátón.
Megjegyzem, hazai pályán a Kozármisleny kifejezett mumusunknak számít az elmúlt két NB II-es szezonban, és sokkal több van bennük, mint amire a helyezésük utal – épp ezért eleve nem számítottam könnyű mérkőzésre!
Ma tehát szembejön velünk a futball egyik legnehezebb szerepe: el kell vennünk, amit akarunk, miközben a másik oldalon egy szimpatikus kiscsapat mindent el fog követni azért, hogy méltó módon búcsúzzon vezetőjétől – és túlzás nélkül állítható: létrehozójától. 🕯️
A ‘mislenyieknek pedig azt kívánom – saját közleményüket idézve – hogy a kisvárosi csoda, Feleki Attila hagyatéka töretlenül folytatódjon!
Hajrá Vasas! 🔴🔵