
A kisvárdai turné után szeretett kézilabdacsapatunk az ország másik vége felé vette az irányt, és ezúttal a Szombathelyi KKA volt az ellenfél. Az előzetes esélylatolgatásokat tekintve ez sem tűnt egy sétagaloppnak, mert – bár az utóbbi időben a pontszerzés azért összejött a vasi túrákon – nem nyerni járunk errefelé. Ezúttal azonban a gravitáció nem a piros-kékeket húzta le, de ne szaladjunk ennyire előre…
NB I, 10. forduló
Gravitáció Szombathelyi KKA–Vasas SC 26:30 (12:16)
2026. november 14., 18:00, Szombathely, Haladás Sportkomplexum
Szurkolói részről viszonylag kisebb támogatást élvezhetett a helyszínen a csapat, mert a vidékre is többnyire velük tartó drukkerek közül ma többen kihagyták a mérkőzést. Töredelmesen be kell vallanom, hogy én is Belgiumot választottam, mert ezen a hétvégén végre meglátogattam a Brüsszelben tanuló egyetemista fiamat. De ennyit a mellékzöngékről, sokkal fontosabb, hogy mi történt a mérkőzésen.
Djatevska Ivana révén a hazai csapat szerezte meg a vezetést, aztán a 3. percben Tóth Nikolett egyenlített, majd Arany Rebeka révén a vezetést is megszerezte a Vasas SC, és innentől kezdve azt ki sem engedte a kezéből. A 7. percben Bede Fanni góljával közte négy volt a különbség a felek között, és alapvetően ez egy olyan mérkőzés volt, ahol nem különösebben kellett izgulni a vége miatt. Érezni lehetett a játékból, hogy a piros-kék lányok egyértelműen győzni akartak a mai napon, és a hazaiak erejéből csak arra futotta, hogy néha szűkítsék a különbséget. Mindez a félidő végére négygólos angyalföldi vezetést eredményezett.
Fordulás után sem változott a játék képe, a piros-kéke egyértelműen dominálták a játékot, volt olyan periódusa is a találkozónak, amikor hatra növelték a különbséget. A szombathelyi gárda próbálta ugyan csökkenteni a hátrányát, de a Vasas SC oldalán mindig volt valaki, aki a hátára vette a csapatot, ha kellett, és a végeredményhez nem férhetett kétség. A kérdés csupán az volt, hány góllal nyernek a vendégek. A helyes válasz a négy, de őszintén szólva én azt sem bántam volna, ha csupán egy karcsú találattal húzzuk be a két pontot, a lényeg a győzelem volt. Nagy Nóra ma is nagyot játszott, de minden pályára lépő játékosnak jér a dícséret. Szívből gratulálok a csapatnak, ebben a szezonban ez már nem az első idegenbeli siker volt, és nálam a győzelem értékét az sem csökkenti, hogy az ellenfélnél esetleg gondok vannak. A győzelmet ugyanis nem kell magyarázni, a végelszámolásnál pedig a megszerzett pontok számítanak majd, amiből ebben a szezonban már 10 áll a csapat neve mögött. Szép volt, lányok!
Nézzük az edzői értékeléseket:
Pődör Zoltán: Csalódott vagyok, sokat hibáztunk, amit megbüntetett az ellenfél. A múlt heti vereséghez képest viszont léptünk egyet előre, éreztem a küzdeni akarást, erre lehet építkezni.
Konkoly Csaba: Játékosaim bebizonyították, hogy a középmezőnyben van a Vasas helye. Akadtak hullámvölgyek, de valaki mindig túllendített minket a holtponton.
Hajrá Vasas, mindörökké Angyalföld! ❤️💙

Vélemény, hozzászólás?