Az elmúlt napokban összegyűlt néhány, szigorúan a pályán történtekkel kapcsolatos FC-specifikus gondolat a fejemben. A bajnokság szorosságáról, Erős Gabi meglehetősen visszafogott rotációjáról, a saját nevelésű fiatalokról és arról, hogy a mai kupameccset miért érdemes különösen megbecsülni.
Gondoltam, megosztom veletek ezt a monológot. A végén pedig természetesen várom a visszajelzéseket arról, hogy ti hogyan látjátok mindezt.
Mindenki látótávolságban
Nézzetek rá a tabellára! Hét fordulót követően mindössze hat pont választja el egymástól az éllovast és a sereghajtót, az első öt csapat – vagyis közel a mezőny fele – pedig két ponton belül tanyázik.
Tavaly ilyenkor már jóval szellősebb volt a tabella: a rangsort vezető ETO–Paks duó, valamint a Kazincbarcika–ZTE páros között tizenegy pont volt a különbség, de az első és a hatodik helyezettet is öt pont választotta el egymástól. Ráadásul a bajnokság végén az első négy helyen befutó csapat már ekkor is a tabella élén állt, csak éppen más sorrendben.
Most viszont gyakran borul a papírforma – már amikor egyáltalán beszélhetünk erről a közhelyről. Sok a keresztbeverés, két rosszabb eredménnyel pillanatok alatt a mezőny második felében találhatja magát bárki, két győzelemmel pedig ugyanilyen gyorsan az élmezőnybe lehet kerülni.
Az egész egy kicsit a 2024/2025-ös NB II-es szezonra emlékeztet. Csak éppen valamivel díszesebb társaságban.
Kőbe vésett kezdő
Az biztos, hogy ilyen ígéretes szezonkezdetre szinte senki nem számított: nagyon össze van rakva a csapat. Nagy kérdés azonban, hogy meddig tart ez a lendület.
Erős Gabi eddig látványosan keveset rotált. Az Engedi – Doki, Csóka, Iyinbor, Pávkovics – Urblík, Hidi, Rab – Tóth, Koszta, Kovácsréti összeállítás gyakorlatilag kőbe van vésve.
Van némi csiki-csuki a jobb oldalon Hej és Pávkovics között, időnként pedig az eltiltott középpályásokat kellett pótolni, de a játékpercekből így is látványosan kirajzolódik a szakadék a kezdők és a cserék között.
A fent említett kezdőből – a Sofascore adatai szerint – öten már 600 perc fölött járnak, további négyen pedig 500 percnél is többet töltöttek a pályán. Őket követi Pávkovics 412, Rab 371, a Pávkovics helyére időnként bekerülő Hej 204, valamint a szezon közben érkezett Mezei 141 perccel.
Utánuk viszont már a 100 játékperc alatti epizódszereplők következnek: Horváth 79, Sztojka 78, Pethő 62, Radó 37, Pálinkás pedig mindössze 35 percet kapott. Cseke és Otigba még nem lépett pályára.
A csapat magját eddig 13–14 játékos alkotta, a többiek csak elvétve jutottak szóhoz.
Előbb-utóbb a zsák mélyére kell nyúlni
A sérülések persze minket sem kerültek el. Elég csak Otigbára, Sztojkára vagy a közelmúltban visszatérő Pálinkásra gondolni: az ő eddigi szereplésükre nyilvánvalóan komoly hatással volt, hogy hosszabb-rövidebb időre kiestek.
Azt is tudjuk, hogy Erős ritkán nyúl a középső védőkhöz, így Baráth és Otigba mellőzése önmagában még nem különösebben meglepő. Ahogy azzal kapcsolatban sem lehetnek túlzott illúzióink, hogy Radó és Cseke az NB I-ben legfeljebb beugróként kaphat esélyt.
De még így is ott van az eddig alulfoglalkoztatott fiatalrészleg: Barkóczi 28, Girsik 22, Molnár pedig 14 percet kapott. És ott van Banó-Szabó is, aki eddig egyetlen mérkőzésen mindössze 14 percet töltött a pályán.
Ha valahonnan, akkor innen, valamint a sérülésből visszatérő játékosok közül lehet még érdemi tartalékokat mozgósítani.
Márpedig előbb-utóbb Erősnek is mélyebbre kell nyúlnia. Egy teljes szezont aligha lehet 13–14 emberrel lehozni, különösen egy ennyire sűrű mezőnyben. Bármikor jöhet egy sérüléshullám, néhány eltiltás vagy egyszerűen csak egy rosszabb forma.
A stabilitás fontos, de előbb-utóbb szükség lesz a keret mélységére is. Én hiszek abban, hogy van még honnan erőt meríteni.
Beszédes adat, hogy az öt rendelkezésre álló cserelehetőséget eddig mindössze egyszer, a ZTE elleni mérkőzésen használtuk ki teljesen. Meccsenként átlagosan 3,85 cserét hajtunk végre, a Puskás és a Szpari ellen pedig csak három-három cserejátékos lépett pályára.
A saját nevelésű fiatalok helyzete olyan, amilyen
Engedi bevetésével és jó teljesítményével ki van pipálva a kötelező fiatal, így pusztán a fiatalpercek miatt nincs különösebb szükség mások szerepeltetésére. A többiek tehát ennyi játékidőt kapnak – vagy ennyit tudnak kiharcolni maguknak.
Az NB II-es kölcsönök és a kooperáció mindeközben kifejezetten szép eredményeket hoznak, legalábbis akkor, ha a biztosított játékidőt nézzük.
Mezőkövesden Ottucsák 436, Kovács 365, Mamusits 282, Rab Bence pedig 183 percet játszott. Nagykanizsán Magyar már 620, Kapornai 528, Puskás 285, Jován pedig 283 percnél jár. Ajkán Artner 503, Pintér pedig 453 játékpercet kapott.
Ezek a fiatalok nem egy NB I-es kispadon várják, hogy egyszer talán történik velük valami, hanem rendszeresen futballoznak. Az persze már egy következő kérdés, hogy közülük hányan kerülhetnek majd valóban közel a Vasas első csapatához.
Most kell meccsre menni
A mai, TFSE elleni kupameccstől papíron nem kellene különösebb izgalmakat várnunk – és őszintén szólva akkor járnánk a legjobban, ha valóban nem is lenne benne sok.
Jó lenne gyorsan, sérülés nélkül kiharcolni a továbbjutást, aztán készülni a folytatásra. Minden bizonnyal azokat a játékosokat láthatjuk a pályán, akik idén eddig nem kaptak sok lehetőséget.
A mérkőzésnek azonban így is van egy szomorúan különleges aktualitása.
A következő, szurkolók által is látogatható hazai mérkőzésünket csak október 24-én rendezik majd a Fáy utcában. A kupahétvége, a válogatott szünet és a zártkapus Kisvárda-meccs miatt a Szpari elleni győzelmet követően közel két hónapig maradunk hazai meccsélmény nélkül. Az egyedüli “reményünk”, hogy a kupa következő fordulójára egy másik NB I-es csapattal sorsolnak össze minket – úgy lehet sansz hazai meccsre.
Két hónap… rohadt sok idő!
Ilyenkor minden közeli Vasas-meccsre rá kell ugrani. Zugló pedig tényleg itt van a szomszédban.
Gyertek ti is, a Szőnyi úti lelátón találkozunk!
Hajrá, Vasas!
Vélemény, hozzászólás?