LU20 I. osztály-Kelet 1. forduló
Vasas SC – Tempo KSE 26:29 (14:14)
Sterbinszky Amália Kézilabdacsarnok, 2026.09.03. 16:30
Vasas SC: ZENTAI Csenge 18/46, Szó Enikő 0/1, Moravecz Laura, Aszt Petra 1, Somodi Sára, Zámbor Nina 2, Gáspár Petra 5 (2), MISKOLCZI Tünde 5 (3), Erdős Helga 1, Lékai Odett, CZÁR Ajsa 4, ANTAL-FUTÓ Petra 4, Bede Zsófia 1, Knul Csenge, Szabó Petra 3 Vezetőedző: Kiss Dániel, Edző: Konkoly-Szegedi Orsolya
Újjáalakuló utánpótlás csapatuk hazai környezetben mutatkozott be az U20-as bajnokságban, és mondjuk meg őszintén, a debütálás nem éppen úgy alakult, ahogy azt szerettük volna. A Tempo KSE ugyanis egy kiegyenlített első félidő után behúzta a győzelmet. A találkozó első gólja Szabó Petra nevéhez fűződött, találatával a mieink szerezték meg a vezetést. A jó nyitány után azonban nem sikerült megszilárdítani és bebiztosítani a vezetést, a fekete szerelésben játszó vendégek Nikodém Adrienn vezetésével nagyon jól tartották magukat, nem véletlen, hogy felváltva vezettek 1-2 góllal a csapatok, és a szünetre döntetlen állással vonulhattak a felek. A fordulás után azonban már csak egyszer tudtak vezetni a piros-kékek, a Nádasdi Máté vezetőedző tanítványai az idő múlásával egyre jobban el merték hinni, hogy győzhetnek a Sterbinszky Amália Kézilabdacsarnokban, és végül három góllal be is húzták a pontokat. Azt hiszem, saját magát verte meg a Vasas SC, mert hiába a jobb lövési és védési statisztika, ha eladott labdából és technikai hibából rosszabbul teljesítettünk, mint a vendégek. Kíváncsi leszek a vezetőedzői értékelésre, de ahogy én láttam – és ez teljesen érthető – összeszokottságban még javulni kell, a védekezés gyakran döcögött, és támadásban sokszor voltak pontatlanok a lányok. De nem kell csodálkozni, ha jól számoltam, a tavalyi TFSE elleni mérkőzés keretéből csupán négyen voltak ma a csapatban – a stábnak új csapatot kell építenie, és személyes benyomásaim alapján az alapok jók, sokra hivatott ez a keret. Az előbbiekhez már csak hab volt a tortán a nem mindig a helyzet magaslatán fújdogáló Debreczeni Máté – Garami Henrik játékvezető kettős – de tegyük hozzá gyorsan, nem rajtuk ment el a meccs. A Tempo KSE – köztük két volt játékosunk, Kurucz Niki és Molnár Vivi – részére jár a gratuláció, amit a nézőtéren mi megtettünk a szurkolóik felé. A mieinknek pedig köszönjük, hogy a végén kijöttek a szurkolókhoz, ez így természetes, ha nyertek, ha nem, a mi csapatunk vagytok! Hétfőn lehet javítani, utána pedig jöhet az első idei pacsizás. Fel a fejjel, dolgozzatok tovább!
COACH DANIKA
Ide-oda sokat hibázó játékvezetés mellett egy szezon eleji, egymással is ismerkedős mérkőzésen vereséggel kezdtük az U20-as bajnokságot. A védekezés sem volt az igazi, de támadásban sok volt a hiba, a bizonytalanság. A második félidőben kettős emberelőnyből is rosszul jöttünk ki, talán nem lövök mellé, ha azt mondom, magunkat vertük meg. Összegezve, vereség a nyitányon, de nem is érdemeltünk volna győzelmet. Min kell a leginkább javítani, mikorra érik össze a csapat annyira, hogy egy hasonló meccsnek más legyen a végkifejlete?
Köszönjük a kérdéseket! A játékvezetést hagyjuk, nem szeretnék vele foglalkozni. Mindent magunknak köszönhetünk, ami ma a pályán történt. Ha pedig valakinek vállalnia kell ezért a felelősséget, akkor az elsősorban én vagyok, hiszen az én feladatom, hogy ezt a nagyon fiatal csapatot felkészítsem az ilyen mérkőzésekre is.
Mondanám, hogy nem volt előjele annak, amit ma láttunk, de ez nem lenne igaz. Neked is többször elmondtam már interjúkban és „személyes” beszélgetéseink során is, hogy egy teljesen új csapatot építünk. Tizenhét új játékos érkezett, és öt lány kivételével gyakorlatilag mindenkinek ez volt az első Vasas-mezben lejátszott tétmérkőzése, az első hazai mérkőzése és egyben élete első U20-as bajnokija is.
Én ettől a mérkőzéstől – kis túlzással – jobban féltem, mint akár egy bajnoki döntőtől. Pontosan azért, mert tudtam, hogy teljesen más érzés felkészülési mérkőzéseket játszani, és más úgy kifutni a pályára, hogy elkezdődött a bajnokság, pontokért játszunk, hazai közönség előtt, Vasas-mezben. A Vasasban játszani jelent egyfajta nyomást és felelősséget, aminek a kezelését ezeknek a fiatal játékosoknak még meg kell tanulniuk.
Ma átestünk a tűzkeresztségen. Ami eddig a felkészülés során és a korábbi csapataikban sokszor elegendő volt, az ma nagyon nem volt az. A lányok a mérkőzés után azt mondták nekem, hogy ennél mindenki sokkal jobban tud kézilabdázni. Ezt én is pontosan tudom. Hétfőn pedig már meg is kell mutatnunk.
Ma egyszerűen elbizonytalanodtunk. Talán úgy tudnám a legjobban megfogalmazni, hogy egy kicsit megijedtünk attól, hogy ennek a mérkőzésnek már valódi tétje van. Emiatt olyan játékosok is bizonytalanná váltak, akiktől korábban egészen mást láttunk. Nem azért, mert elfelejtettek kézilabdázni néhány nap alatt, hanem mert ezt a helyzetet még meg kell tanulniuk kezelni. Ebben pedig nekem edzőként nagyon komoly feladatom és felelősségem van.
A védekezésünk helyenként rendben volt, ugyanakkor még mindig túl sok egy-egy elleni párharcot veszítünk. A kapuban Zentai Csenge 44 százalékos védési mutatót hozott, tehát kaptunk olyan teljesítményt hátulról, amire lehetett volna építeni. Támadásban viszont rengeteg volt a bizonytalanság, a technikai hiba és a kihagyott helyzet. Az 55. percben még azért támadtunk, hogy plusz egyre kerüljünk, megvoltak a ziccereink, de nem tudtuk értékesíteni őket. A kettős emberelőnyünket sem tudtuk megfelelően kihasználni. Egy ilyen szoros mérkőzésen ezek döntő pillanatok.
Azt is elmondtam korábban, hogy a taktikai munkánkban körülbelül két hét lemaradásunk van. Tudatosan vállaltuk ezt, mert rengeteg edzőmérkőzést akartunk játszani ezzel az új csapattal. Most ez lemaradásnak tűnik, és én azt gondoltam, hogy ezt a két hetet eredményben is át tudjuk vészelni. Ma kiderült, hogy nem így történt.
De hosszú távban gondolkodunk. Nem szeptember elejére akarunk kész csapat lenni. Azt szeretném, hogy ezek a lányok hónapról hónapra fejlődjenek, megtanulják kezelni a nyomást, megtanuljanak együtt nyerni és együtt veszíteni, és amikor néhány hónap múlva ismét egy ilyen kiélezett mérkőzésbe kerülünk, már egészen másképp reagáljunk ezekre a helyzetekre.
Éppen ezért most nem szeretném bántani a játékosaimat. Ők pontosan tudják, hogy ma messze elmaradtak attól, amire képesek. Az én dolgom pedig nem az, hogy egy vereség után rájuk mutogassak, hanem hogy segítsek nekik abban, hogy hétfőn már bátrabban, felszabadultabban és sokkal nagyobb önbizalommal lépjenek pályára.
Ez most fáj, és fájjon is egy kicsit. De tanulnunk kell belőle, aztán menni tovább. Egy mérkőzést veszítettünk el, nem azt az utat, amin elindultunk.
Gratulálok a Tempo csapatának, ma megérdemelten győztek!
ZENTAI CSENGE
A vereség ellenére sem védtél rosszul, talán rajtad múlt a legkevésbé, hogy így alakult a vége. Milyen volt a mérkőzés belülről, milyennek láttad a védekezést? Kívülről úgy tűnt, hogy sok ziccert lőhetett a Tempo szélről, jó hatékonysággal. A játék képe alapján reálisnak érzed a végeredményt, vagy szerinted volt esély arra, hogy pontot/pontokat szerezzetek?
Köszönöm a kérdést! Voltak a mérkőzésnek jó, illetve rossz szakaszai is mind támadásban, mind védekezésben. Valóban sok lövés érkezett szélről, de úgy gondolom, hogy nem ez volt az oka, hogy ez lett a mai meccs végkimenetele. Volt esély rá természetesen, hiszen voltak pillanatok, amikor magabiztosan tudtunk játszani, felzárkózni, viszont amint egyenlítésért vagy vezetésért támadtunk, sajnos elkapkodtuk és nem sikerültek a helyzetkihasználásaink.
Hajrá Vasas, mindörökké Angyalföld!
Vélemény, hozzászólás?