Minősíthetetlen első félidő után egy agyon nyerhető meccset sikerült elveszíteni…
Húha… Rendkívül nehéz helyzetben vagyok, amikor valami okosat próbálok meg összeírni az első félidő történéseiről, mert kevés érdemi látnivaló volt a pályán. A legfontosabb: megláthattuk a csapat új, fekete idegenbeli szerelését, ami történetesen nekem tetszik, ha ez bárkinek is számít valamit. A 2. percben Urblík József lőtt egy furán tekeredő labdát a kapu fölé, Szappanos Péter nem sok ősz hajszállal lett gazdagabb miatta. A 4. percben Aljoša Matko tiporta meg egy kicsit a csapatkapitányunk lábát, de ez nem érte el az ingerküszöböt Dr. Csonka Bence játékvezetőnél. A 24. percben Koszta Márk terelgette a labdát az ellenfél tizenhatosa felé, amikor szerintem valaki faultolta, ez sem ért fújást. Megmondom őszintén, kicsit reménykedtem benne, hogy lesz ivószünet, hátha ez valami életet hozott volna a játékba… A 30. percben egy hazai lehetőséget jegyezhettünk fel, Horváth Krisztofer lövését hárította Engedi Márk, némi izgalommal fűszerezve, a nem túl acélos lövés kis híján két vállra fektette kapusunkat. Ezt követően volt még egy eset, ami miatt Szélesi Zoltán 11-est reklamált, de összességében olyan volt ez az első 45 perc, mint egy nem túl népszerű elhunyt személy. Az ilyenekről szokták azt mondani, hogy halottakról vagy jót, vagy semmit. Hááát… ez első játékrészről mondok egy jót: nem volt hosszabbítás.
A 48. percben aztán megszületett a vezető gólunk: Urblík szabadrúgása szépen tekeredett be, Iyinbor Patrik még tűréshatáron belül vett lendületet Matija Ljujić mellett, aztán befejelte a labdát a hálóba. 0:1 Egy perccel később Kovácsréti Márk labdáját Koszta Márk tette kapura, de Szappanos Péter hárította a lövést. Pár perc alatt több izgalmat láthattunk a hazai 16-oson belül, mint a teljes első félidőben… És jött a folytatás, az 57. percben Tóth Milán birkózott ki magának egy lövőhelyzetet, majd telibe verte a rövid kapufát. Hirtelen annyi minden történt, amivel akár le is lehetett volna zárni a meccset… Az 58. percben Kovácsréti forgatta meg Fiola Attila védőt, de nem volt szíve visszagurítani a labdát, hanem az oldalhálóba lőtt. Hogy mondjak valami pozitívat: nem ült rá a csapat a kínkeservesen megszerzett vezetésre, hanem próbálta azt növelni, ez a hozzáállás nekem tetszik. A 61. percben Hej Viktor beadását Koszta fejelte kapura, de nála még tart az átok, Szappanos hárított. A 68. percben Kovácsréti helyére érkezett Horváth Rajmund, ami egy érthető csere volt, mert a lecserélt játékos az elmúlt percekben több rossz döntést hozott. Nem azt mondom, hogy önző volt, inkább elfáradt fejben… A kihagyott helyzetek aztán megbosszulták magukat, a 71. percben egyenlített a hazai csapat, Iyinbor rövid mentéssel akadályozott meg egy támadást, ami után a labdát Etienne Amenyido kapta meg, és a hosszú sarokba lőtt. 1:1 A 74. percben egy újpesti kontra után a büntetőterületünkön belül járatták a labdát a hazaiak, aztán egy lövési kísérlet Csóka Dániel kezét találta el, minek okán jött a jogos 11-es, amit Matko higgadtan értékesített. 2:1 Fordult a kocka… A 82. percben jött az újabb UTE-gól, szabadrúgást végeztünk el, az ellenfél ebből indult el, Hej utolsó emberként nem is tudom, mit csinált, Gleofilo Vlijter köszönte ezt és elindult a kapu felé, aztán Matkoval kipasszolták szerencsétlen Engedit, végül Vlijter már-már megalázó gólt lőtt. 3:1
A rutinosabb NB1-es Újpest FC megérdemelten tartotta otthon a három pontot, mi meg megint csak azon sopánkodhatunk, hogy sikerült egy agyon nyerhető meccset bukni. Mert a második félidő elején simán le lehetett volna zárni a találkozót, de az első osztályban már jobban kellene kihasználni az adódó helyzeteket.
A hosszabbítással együtt utolsó tíz percre kapott lehetőséget Girsik Attila és Barkóczi Barnabás, bennem már a legutóbbi mérkőzésen is felmerült, hogy Girsik vajon miért nem kap lehetőséget a védelemben?
Egy bűnrossz első negyvenöt perc utáni reményt keltő második félidővel folytatódó mérkőzésen még a vezetést is megszereztük, azonban az ezt követően kialakított helyzetek kimaradtak, és ezt a feljavult lila-fehérek kíméletlenül kihasználták. Nem károgok, de most elszopogatok egy cukorkát, mert rohadt szar lett a szám íze…
Lehet, hogy szokatlan volt emberhátrány nélkül játszani, de a végére valahogy elment a koncentráció, fizikálisan nem lenne gond, de fejben többen nem voltak ott.
Kíváncsi vagyok, ki hogy látta a mérkőzést, én nem okoskodok többet, mert a tízmillió szövetségi kapitány országában csak egy botcsinálta blogger vagyok. Lehet, hogy ezek a vereségek kellenek ahhoz, hogy az első fordulókban látott alázattal és figyelemmel tolják a srácok a továbbiakban. Hogy is mondta Torrente? „Ha meg kell baszódni, akkor meg kell baszódni.„
Sebaj, a 7. fordulóban lehet javítani a Nyíregyháza ellen…
Hajrá Vasas, mindörökké Angyalföld!
Vélemény, hozzászólás?