A Vasas FC az NB1-es labdarúgó-bajnokság – az OTP Bank Liga – egyik friss feljutójaként egy egészen vállalható szezonkezdést tudhat magáénak. Három forduló után – bár az aktuális körben még nem ment le minden mérkőzés – elmondhatjuk, hogy a regnáló bajnok Győri ETO és a másik újon Kispest mellett a piros-kék gárda a harmadik veretlen csapat.
Három mérkőzés, két döntetlen és egy győzelem = 5 pont a megszerezhető 9 pontból, jelenleg mindez a 3. helyre elég, de ez még változhat, hisz vannak olyan csapatok mögöttünk, akik már ezen a hétvégén előzhetnek. De nem is ez a lényeg. Sokkal hangsúlyosabb, hogy a lejátszott fordulókban meccselt a csapat a Győri ETO (2:2, bő egy óra emberhátrányban), a Fradi (0:0, 4 perc plusz a ráadás emberhátrányban) és ma a ZTE (5:0 baszki, 38 perc plusz a hosszabbítás emberelőnyben) ellen, és a 7:2-es gól különbség azt jelenti, hogy a harmadik legtöbb gólt lőtte a társaság, és az ETO-val holtversenyben a legkevesebbet kapta. Azért ez egy kicsit több, mint biztató szezonkezdés… A tavalyi bajnok, a tavalyi kupagyőztes, meg a tavalyi kupadöntős ellen játszottunk, ne felejtsük…
Két döntetlen, egy győzelem. Ez utóbbi viszont kiütéses volt. Bár ez egy sportblog, én meg rohadtul utálok politizálni, de eszembe jut egy dakota közmondás, tisztelt szurkolótársak, ami így hangzik: Győztünk, de most kell szerénynek lenni, mert most van mire. Igen, annyira sok van még hátra a szezonból, hogy kár lenne most elszállni magunktól. Senki ne gondolja, hogy az eddig eredmények után soha nem fog kikapni a csapat. Ne feledjük, az angyalföldi pálmafák vertek már olyan árnyékot felénk, hogy alig találtunk magunkhoz, és emlékezzünk vissza arra, amikor a több idényen átívelő dicstelen másodosztályú szopórollerezés előtt legutóbb az első osztályban szerepeltek az isteni piros-kékek. (Zárójelben jegyzem meg, az első három fordulót akkor is veretlenül, történetesen három döntetlennel hozta le a gárda). Szóval, csak szerényen, arcszűkítőt fel, ettől persze lehetünk elégedettek, büszkék, optimisták, ki-ki döntse el, mi a neki legszimpatikusabb szó, de ahogy szeretett főnököm szokta mondani, a mérték érték, az arány meg erény…
A szezonkezdés előtt én azt kívántam, hogy legyen egy harcos, szerethető csapatunk, küzdjön mindenki az utolsó leheletig, az utolsó csepp vérig, és szántsák fel a fiúk a pályát. Láss csodát: eddig ezt kaptuk. Az ETO ellen tíz emberrel is olyan játékot produkált a csapat, amit öröm volt nézni. A NERencváros ellen sem játszottunk alárendelt szerepet a Groupama Arénában. A mai délután pedig… Mit mondjak? Személy szerint rendkívül boldog voltam. Már onnantól kezdve, ahogy megérkeztem a Szentélybe. Felmentem a büfébe, mondtam a lánynak, hogy zéró kólát kérek, ami sokak szerint buzis, de vállalom, viszont literes pohárba töltse. Azt mondja, azt nem lehet, mert abba csak sört adnak. Faszom… két hete ezt azért megugrottuk, ezért szóltam a placcmester srácnak, hogy oldjuk már meg a dolgot. Rugalmas volt, diadalittasan ereszkedtem le a helyemre, kezemben a böszme adag kólával, és megbeszéltem az ismerős öreg szurkoló társakkal, hogy ma én fosok, szerintem ez lesz az eddigi legnehezebb meccsünk, mert ezek a zalai gilisztás latin koboldok rettentő veszélyes arcok. Az ikszet előre aláírnám, az egygólos szűk sikertől elalélnék, és bízom benne, hogy Koszta Márk betalál. Nah… a többit tudjuk. 5:0 lett a vége, Koszta #9 vert kettőt, Urblík József szintén duplázott, és Horváth Rajmund is vert egyet Gundel-Takács Bence kapujába.
Apropó, tudjátok, mikor nyertünk NB1-es mérkőzésen utoljára 5:0 arányban? 2008. szeptember 13-án, a Paks ellen. Jesszus… Fábián Mihály sípmester a 3. percben zuhanyozni küldte Totyát, egyből pirossal, ennek ellenére Dobrić Saša és Németh Norbert góljaival a Mészöly Géza által irányított angyalföldiek 2:0 arányú vezetéssel vonultak szünetre. Fordulás után, félórával a vége előtt aztán egyenlő lett a létszám, mert Molnár Zoltán rövid idő alatt kétszer is besárgult, majd jött a Vasas-henger: az isteni Divić Petar kétszer villant, és a végén Gyánó Szabolcs is betalált. Bakker… mekkora játékos volt Petar, mit nem adnék, ha ma is lenne hasonló támadónk… De mit is sírok itt a múltba révedve, amikor itt van nekünk a Józsi?! Igen, az Urblík Jóska, akit én akkor kedveltem meg igazán, amikor 2024. szeptember 29-én (hát ez sem volt egy boldog névnapom…) a Vasas–Mezőkövesd (1:2) másodosztályú bajnoki mérkőzés után odaállt a kamerák elé, miután a csapat zsinórban a második meccsét veszítette el az akkor kinevezett Pintér Attila irányításával, és ezt mondta: „Lehet, ilyen játékosok vagyunk, NB II-esek, ennyi… Nem látom a tüzet a csapatban. Úgy érzem, nem mindenki tesz meg mindent a pályán a sikerért. Néhány embert el kellene küldeni a Vasastól, mert ez így nem mehet tovább.” Nah, baszki… azóta sok idő eltelt, volt itt sok edző, némelyik nem ült annyit a kispadon, hogy szálka menjen a seggébe, meg a játékosok is jöttek-mentek, de úgy tűnik, végre jó kezekbe került a csapat. Mert itt van ez az Erős Gábor, aki egy rohadt korrekt, szimpatikus pali, és szerencsére úgy tűnik, hogy az öltözőben ő az úr (az már csak hab a tortán, hogy még kézilabda meccsre is ki szokott járni), és Urblík József meg olyan kirobbanó formában van, annyira űzi-hajtja társait, hogy megőrülök tőle, és közben még arra is van ideje, hogy a szurkolókat buzdítsa, meg gólokat verjen (Pfhú… az ETO ellen micsoda sistergős bombát vágott, és a mai második gólja sem volt kicsi…).
Szóval, alakul valami a Fáy utcában, legalábbis jó úton van a csapat, csak le ne térjenek róla a fiúk. Kovácsréti Márk, Csóka Dániel nagy szerzemények, Doktorics Áron pedig Urblík mellett olyan mutatókat hoz hétről hétre, hogy erre előbb-utóbb talán még a Miszter is fel fog figyelni, Rab Boldizsár egyre jobban él a bizalommal, de szinte mindenkit ki lehetne emelni, mert tényleg szépen küzd a csapat, és ami ma külön tetszett, emberelőnyben, biztos vezetésnél sem álltak le, hanem arra törekedtek, hogy a szurkolókat kiszolgálva további gólokat szerezzenek. Ez a mentalitás, ez a hozzáállás az, ami újra összehozza a csapatot és a szurkolóit, és remélem, hogy ha ez így alakul továbbra is, akkor a lelátón is többen gyűlünk össze.
Most dőljünk hátra, élvezük, hogy a Vasas FC lett a szezon meglepetéscsapata, és a szó pozitív értelmében. Aki teheti, szörfözzön a neten, nézze meg újra a mai gólokat, örüljön, igyon egyet a csapat és a maga egészségére, de a jövő héten újra két lábbal kell állni a földön, és készülni kell a Kispest elleni idegenbeli mérkőzésre. A szlogen egyszerű: Mindenki Kispestre!!! Hajrá Vasas, mindörökké Angyalföld!
Vélemény, hozzászólás?