Foci vb ide, foci vb oda, a kézilabda szerelmesei ma sem maradnak olvasmány nélkül… Nem tudom, ki hogyan éli meg a szezonok közötti átmeneti időszakot – gondolom, a lányok kiélvezik minden pillanatát –, nekem már kezd hiányom lenni.
Jöjjön tehát egy újabb interjú Kiss Dániel vezetőedzővel, másodedzővel, szövetségi kapitánnyal – baszki, Danika Coach rengeteg pozíciót betölt szeretett sportágában. És bár az előzetes tervek ellenére az utánpótlás csapat nem ért el bajnoki címet, nem gondolom, hogy ezt úgy kellene megélni, mint annak idején a francia seregnek a Waterlooi csatát. Menni kell tovább, dolgozni kell, és fel kell építeni az új csapatot – de erről majd legközelebb fogunk beszélgetni. Most tekintsünk vissza e mögöttünk álló idényre, Daninak köszönöm, hogy rendelkezésre állt (pedig már megint egy versenyen van)…
Ha egyetlen mondatban kellene jellemezned a Vasas SC női utánpótlásának 2025/2026-os szezonját, mit mondanál?
A 2025/2026-os szezonban csapatunkat a kitartás, a folyamatos fejlődés és az egymásért való küzdeni akarás jellemezte.
Milyen célokkal vágtatok neki az idénynek, és mennyire sikerült ezeket megvalósítani az NB II-es és az U20-as bajnokságban?
Az idény elején az volt a célunk, hogy az NB II-ben stabil, a bajnoki címért vívott versenyképes teljesítményt nyújtsunk, miközben az U20-as bajnokságban a játékosok egyéni és csapatszintű fejlődése állt a középpontban, ahol az eredményesség sem szorul háttérbe. Az U20-as bajnokságban is szerettünk volna a tabella dobogós helyein végezni, melyre sokáig volt is esélyünk. Annak ellenére, hogy a bajnoki címért vívott versenyt elbuktuk, az NB II-es mérkőzések megfelelő kihívást jelentettek a fiataloknak, az U20-as bajnokságban pedig a szezon során jól látható fejlődést mutatott a csapat játékban, mentalitásban és eredményességben is.
Hogyan értékeled az NB II-es együttes teljesítményét, és mely eredményre vagy mérkőzésre vagy a legbüszkébb?
A bajnoki címet elbuktuk, ezért kicsit csalódás az NBII-es szezon. A sok mérkőzés közül nagyon nehéz kiemelni egyet, és talán nem is tudnék. Minden egyes vereség vagy győzelem megmarad az edzőben és a játékosban egyaránt. Előbbi a tanulás lehetőségének újabb lépcsőfoka miatt, utóbbi pedig a sikerélmények miatt.
Mit mutatott meg leginkább az U20-as csapat erejéből ez a szezon?
Ez a szezon leginkább azt mutatta meg, hogy a csapatunk igazi ereje a csapatszellemben, a küzdőszellemben és a folyamatos fejlődésben rejlik. A nehezebb időszakok ellenére is egységesek maradtunk, és mérkőzésről mérkőzésre egyre érettebb játékot tudtunk nyújtani.
Volt-e olyan mérkőzés vagy időszak, amely fordulópontot jelentett a számotokra?
Én inkább nem mérkőzéshez, hanem időszakhoz kötném. A tavaszi szezonunk jobban sikerült, mint az őszi. Erre számítottam, és reméltem is, hogy így lesz, bízva abba, hogy addigra érik be az a sok munka, amit a lányok beletesznek az edzésekbe!
Mely területen fejlődtek a legtöbbet a játékosok az elmúlt szezon során?
Ha mondhatom azt, akkor a magunk / maguk szintjén minden téren nagyon sokat fejlődtek a játékosok. Ide értem a fizikai képességeket, a taktikai érettséget, a precízebb döntéshozatalt és az egyéni fejlődésüket is. Mindeközben mentálisan is magabiztosabbá és stabilabbá váltak a szezon során.
Kik voltak azok a játékosok, akik a legnagyobb fejlődést mutatták az idény során, és miben látod az előrelépésük kulcsát?
Több játékos is kiemelkedő fejlődést mutatott az idény során. Kiemelni nem szeretnék senkit, mert mindenkinek voltak nagyon jó, és mondjuk úgy, kevésbé jó periódusai, ami a korosztályi „specialitásból” adódik. Azonban a játékosaink előre lépésének a kulcsa a következetes edzésmunka, a nyitottság, a visszajelzések megléte, valamint az volt, hogy az NB II-es és az U20-as mérkőzések mellett rendszeresen edzhettek a felnőtt csapattal, ahol a megszerzett tapasztalatokat sikeresen át tudták ültetni a mérkőzésekre.
Mi volt az idény legszebb vagy legemlékezetesebb pillanata?
Itt is nagyon nehéz egy mérkőzést vagy épp egy pillanatot kiemelni, hisz hetente 2-3 mérkőzést játszottunk. Szerintem az idény legemlékezetesebb pillanatai azok voltak, amikor a csapat a nehéz helyzetekben is egységes maradt, és a közös munkának köszönhetően olyan győzelmeket és teljesítményeket értünk el, amelyek jól tükrözték a szezon során megtett fejlődési utat.
Mi jelentette a legnagyobb kihívást vagy a legnehezebb időszakot a szezon során?
A legnagyobb kihívást egyértelműen azok az időszakok jelentették, amikor sérülések tizedelték a keretet, illetve amikor egyes játékosok egyik napról a másikra úgy döntöttek, hogy befejezik a kézilabdát. Ezek szakmailag és emberileg is nehéz helyzetek voltak, különösen akkor, amikor a háttérben végzett rengeteg munka és odafigyelés ellenére a felelősség végül (mindig) az edzőn csapódott le. Utánpótlásban dolgozva tudomásul kell venni, hogy sok energiát, időt és törődést fektetünk a játékosokba, miközben ezért nem mindig kapunk pozitív visszajelzést vagy épp elismerést. Ennek ellenére végig igyekeztem a csapat érdekeit szem előtt tartani, és a nehézségekből is a lehető legtöbbet kihozni.
Ha újrakezdhetnéd a szezont, van-e valami, amit másképpen csinálnál?
Mindig van olyan terület, amin edzőként lehet és kell is fejlődni, ezért biztosan lennének apró dolgok, amelyeket másképp csinálnék. Ugyanakkor a legfontosabb döntéseimet ma is ugyanúgy meghoznám, mert minden esetben a játékosok fejlődését és a csapat hosszú távú érdekeit tartottam szem előtt. A szezon megerősített abban, hogy következetességre, türelemre és őszinte kommunikációra van szükség, még akkor is, ha ezek rövid távon nem mindig népszerűek.
Mire vagy a legbüszkébb vezetőedzőként a 2025/2026-os idényből?
Arra vagyok a legbüszkébb, hogy a szezon minden apróbb vagy nagyobb nehézsége ellenére Orsi kollégámmal sikerült egy olyan közösséget – legyen az a szakmai stáb vagy épp a csapat – “építeni” és fenntartani, amely végig dolgozott, fejlődni akart és soha nem adta fel. Edzőként mindig azt tartottam a legfontosabbnak, hogy a játékosok ne csak kézilabdázóként, hanem emberként is fejlődjenek. Hiszem, hogy az eredmények mellett ez az, ami hosszú távon igazán értéket képvisel, és erre vagyok a legbüszkébb.
Ha tíz év múlva visszagondolsz erre a szezonra, mi lesz az első emlék, ami eszedbe jut?
Tíz év múlva? Arra nem emlékszem mi volt tegnap, nem hogy 10 éve, de majd a Facebook „visszaemlékező rovata” feldobja és akkor sok-sok szép emlék fog előjönni, amire szívesen emlékszik vissza az ember!
Vélemény, hozzászólás?