Egy meccs és véget ér a szezon. A kitűzött célt – a feljutást – már hetekkel ezelőtt elértük, a bajnoki cím pedig továbbra is a kezünkben van: elvileg egy pont is elég. Más kérdés, hogy kötelező az Ajka elleni győzelem. Egyrészt frász se akar számolgatni, másrészt a bajnoki ünneplés is édesebb lenne, ha nem arccal előre esnénk át a célvonalon.
Külön pikantériája a záró fordulónak, hogy a két bajnokesélyes légvonalban alig két kilométerre játszik egymástól. Kis túlzással még annak is van esélye, hogy a szurkolók révén „áthallatszik” egyik stadionból a másikba az eredmény.
A Kispest elleni meccsről
Nagyon sűrű hetem volt, szerkesztőség-alakítás és munka terén egyaránt. Így nem volt erőm vagy időm egy külön cikkben kiventilálni a Kispesttől kapott 3-1-es vereség kapcsán felmerült érzéseket és gondolatokat. Pedig lett volna mit.
Röviden: ez így baromi kevés volt.
Közelebb voltunk egy 4-1-es végeredményhez, mint a 2-2-höz. A Kispest kellően motivált és szervezett volt, a mieinkről – finoman fogalmazva – ez nem volt elmondható, és hamar kedvüket szegte a játékvezető által engedett keményebb játék. Most egy olyan ellenféllel találkoztunk, amelyik a mérkőzés végéig bírta erővel.
Fájó pontja marad ennek a szezonnak a Kispest elleni oda-vissza vereség, bárhogyan is nézzen ki majd a tabella a végelszámoláskor.
A meccs utáni Nyers-interjú kapcsán azonban azért megjegyezném: az NB II legjobb csapata – definíció szerint – a bajnok. Az a gárda, amely harminc forduló alatt a legtöbb pontot szerzi.
Térjünk át a mai összecsapásra.
Az Ajka ötmeccses nyeretlenségi sorozata igencsak beszédes: gyakorlatilag azóta nem nyertek mérkőzést, amióta begyűjtötték a bentmaradáshoz szükséges pontmennyiséget. Három nagyobb vereség (0-3, 1-3, 1-4) mellett két 1-1-es döntetlenre futotta.
Specialitásunk szenvedni az ilyen ellenfelek ellen, most is látok erre esélyt. Hiányzik az a felszabadult, kreatív futball, amit a feljutás eldőlte óta várok.
De legyen inkább olyan meccs, mint a tavalyelőtti Soroksár elleni szezonzáró. Akkor 4-0 lett ide, a most már NB I-es bajnok(!) ETO azonban idegenben megverte az Ajkát, és végül buktuk a feljutást.
Döntetlen esetén a következő a helyzet: a Kispesthez képest plusz hat a gólarányunk (32 vs. 26), ezt gyakorlatilag lehetetlen behozni egyetlen mérkőzés alatt. Hogy érzékeltessem: ehhez az kellene, hogy mi három góllal kikapjunk, miközben ők néggyel nyernek. Nem reális forgatókönyv.
Gólarány-egyenlőség esetén a több rúgott gól számít – ebben is nálunk az előny (57-48).
Teltház lesz?
A rendszert elnézve még van pár száz jegy, a B1-es (Berendy) szektort is megnyitották. Ha még nem tettétek meg, szerezzétek be a belépőt mielőbb!
Lehet akármilyen rossz idő: három évet vártunk erre a pillanatra.
A meccs végén mindenképpen lesz okunk az ünneplésre, más kérdés, milyen szájízzel tehetjük ezt meg.
Annyi biztos: bármi is lesz a végeredmény, lezárul egy korszak. És a következő lépéseket együtt tesszük meg az új cél irányába.
A lelátón találkozunk.
Hajrá Vasas!
Vélemény, hozzászólás?