Van egy furcsa jelenség a Fáy utcában: minél inkább kötelező lenne egy mérkőzést megnyerni, annál jobban szorul a gyomrunk. Rangadó? Ott sokszor összeszedjük magunkat. De amikor jön egy „szürke” ellenfél, akit papíron le kell gyalulni, akkor valahogy mindig benne van a levegőben egy infarktusos hajrá.
A Tiszakécske idegenben már bizonyította, hogy nem statisztálni jár: kétgólos győzelem Kozármislenyben, pontszerzés Soroksáron. Gólt szerezni tudnak, mi meg kaptunk (esetenként: ajándékoztunk) eleget az idényben…
Szurkolóként persze könnyű okosnak lenni. Én csak annyit kérnék: ne kelljen görcsölve nézni a hajrát, hanem legyen végre egy olyan meccs, amit rutinszerűen, szép gólokkal és nyugodt szívvel zárunk le.
Még nem volt olyan mérkőzés ebben a kiírásban, amin a Vasas megmutatta volna, hogy elvileg mennyire ki kellene emelkednie ebből a mezőnyből.
Mert papíron ez a három pont kötelező. A pályán meg csak akkor, ha a csapat is komolyan veszi.
A klubházban pedig idővel csak rájönnek, hogy a kritikát lehet cenzúrázni, de a tabella helyezést nem.
🔴🔵 Hajrá Vasas!
Vélemény, hozzászólás?