“Megnyertük, aki akar szólni, hívjon fel téged”
– Tóth Bálint Pipi Bá a riporternek egy Pápa–Honvéd meccs után 2013-ban. Honvéd–Vasas 1–2.
Nem tudom, hányan kívántak vendéggyőzelmet a Honvéd–Vasasra szerda este, amikor a perszeidák-meteorraj elzúgott Magyarország felett hullócsillagciklont eredményezve (aki bővebben kíváncsi, ajánlom az Üvegtigris 2 vonatkozó jelenetét), de biztosan volt hatása.
Ötletem sincs, hogy nyertük meg ezt a meccset, de megnyertük, és most leginkább miattatok, kedves Vasas-szurkolók. Nem kenyerem a mézesmázos műpátosz, de baszki, az az egy-kétezer ember, aki végigszenvedte az elmúlt évtizedet, vagy az elmúlt negyvenet és sikerélményekért a Komjádi-uszodába meg a Folyiba menekült (a gyengébbek meg szimplán el a picsába), s többnyire fájdalom jutott neki osztályrészül, amikor a Vasas futballcsapatát követte, ti baszki, nagyon megérdemeltétek, hogy egy ilyen meccsen valahogy legyűrjük ezt a Kispestet! Ti csúsztattátok Csóka arcába Urblík szabadrúgását!
Mert a csapat – önmagához képest – nem játszott jól, rengeteg bosszantó technikai hiba, az eddigi három meccs után szinte mindenkitől gyengébb egyéni teljesítmény, és megmondom őszintén, néhány játékos mentalitása sem tetszett, különösen az első gólunkig könnyen elvesztett párharcok miatt morogtunk a lelátón. Az egyetlen dolog amiben egyértelműen felülmúltuk az ellenfelet (az obviösz gólok számán és az említett közösségi erőn túl), az erőnlét, azért az a Csontos, Baki, Boldor hármas már eléggé nyikorgott a 75. perctől, nem beszélve a melléjük becserélt fiatalszabályos Pauljevicsről, a mieink meg a hirtelen jött egyenlítésen felbuzdulva még egy gázfröccsöt ráraktak.
Sokadszor is visszatérek ehhez a frázishoz: az Erős-féle Vasas, amikor szar, akkor is kicsit másképp szar. A játékstílus, a taktika, a terv továbbra is megvolt mögötte, csak a kivitelezés nem ment, és ez azért teljesen más állapot, mint amikor évekig a nagybetűs kilátástalanságot kellett bámulnunk.
Legyen a szívünknek ajándék!
De hogy a Vasas-szurkolók kinyalásán túl valami konkrétumot is említsek, miért voltunk akkora segítség: Antal Péter játékvezető nem hiszem, hogy befújja Csontos kezezését tizenegyesnek, ha tőle tíz méterre nem ordít fel 700 ember. A labda ugyanis a kispesti vállizmáról pattan le, ami az újabb szabályok szerint nem számít kezezés szabálytalanságnak, nem beszélve arról, hogy az egész támadásunk abból indult, hogy Mezei szanaszét rúgta Szamosi lábát. Igen, ezt a tizenegyest ajándékba kaptuk, de nem is érdemes bírózni, mert majd a másik fordulóban majd meg ellenünk fog tévedni (khm Sanyika piros lap az Üllőin), ezek hosszútávon úgyis kiegyenlítik egymást.
(Aki pedig esetleg nem hiszi el a lesgólt, halkan megsúgom, a lesvonalakat a VAR-ban nem ember, hanem számítógép rajzolja be. Szóval lehet, hogy te a tévén keresztül azt látod, hogy a Csontos belóg, de a kamerád nincs vonalban, a videokocsiban meg van olyan technológia, ami tudja, mi a tényleg párhuzamos, és ezt még egy hülye bíró sem nagyon tudja elrontani. Ja, nem sokon múlt, de Rajmi lesen volt.)
Kellett azért ez a bünti, mert odáig a Honvéd abszolút kontrollálta a második félidőt. Érdekes amúgy, hogy az elsőben sokkal inkább benne volt a Vasas-gól, aztán semmi, a másodikban meg a semmiből szereztünk kettőt. Ha nincs az a bünti, az említett erőnléti fölényünket szerintem akkor is beváltjuk ikszre, de így azért mégiscsak jobb.
ZSENIÁLIS!
Amikor a saját csapatunkat elemezgetjük nagyban, gyakran megfeledkezünk az ellenfélről, pedig minden kétséget kizáróan a nap MVP-je: Maurizio Józanlaci! (Remélem, jól írom le a nevét.) Az első félidőben percekig röhögtem, amikor megláttam, mit talált ki erre a meccsre a svájci negyedosztály kiesőjétől érkező mágus: egy embert – a májusban amúgy minket szétszopató Pekárt – egy az egyben ráállított többminttestőrnek Urblíkra. Tehát játszottak 4-4-1-ben, és ott volt még a pályán Pekár, akinek az volt a posztja/dolga/feladata, hogy ott legyen, ahol Urblík és basztassa. Meg kell hagyni, nagyon jól csinálta, teljesen kivette Urblíkot (állítottból legalább adott egy fél gólpasszt), ami rendesen odacseszett a mieinknek, mert eddig ugye az volt az origó, hogy őt keresik az építkezésnél. Ehhez képest ebből a meccsből lényegében egy 10v10 lett.
Ez nagyjából a nyolcvanas években volt divat, manapság még megye/blasz 2 alatt is előfordul, de egészen zseniális. Megmutatta, hogy néha az egyszerű a nagyszerű, mint amikor a matekérettségin percekig agyalsz a másodfokú egyenleteden, aztán egyszercsak besétál az ajtón egy csöves, odaböfög jónapot a felügyelő tanárnak, majd ráfirkantja a lapodra a jó megoldást. Vagy mint amikor percekig forgatod a kulcsot ide-oda a zárban, aztán rájössz, hogy csak le kéne nyomni a kilincset.
És még így is lett amúgy egy tiszta lövőhelyzete Urblíknak, de az egészmeccses csesztetés eredménye, hogy ilyen nemurblíkos megoldás lett belőle.
Egyébként a Honvéd három középső fiatalja magyar szinten tényleg elég tehetségesnek tűnik, de rajtuk kívül ez egy igencsak NB II-es keret. A MÉRTÉKADÓNAK SZÁMÍTÓ (sic!) Transfermarkt szerint 12. is a keretértékük (a miénk 8.).
Rövid gondolatok
- Midőn ezt írtam, elsők voltunk, a Honvéd 11., a Fradi utolsó. Csukjuk be a szemünket és mentsük el a pillanatot!
- Mezei debütált. Olyan volt, mint az egész csapat: potenciális, sok hibával.
- Végtelenül prolinak gondolom a “pusztulj XY, pusztulj” rigmust és társait (a _soha ne kelj fel_ a díjnyertes ebben a kategóriában). Nem akarok álszentkedni, egy ilyen meccsen miért ne mehetne egy-két szarakispest, de mostanában már kicsit sok ez nekem, valószínűleg öregszem, a srácok meg lelkes fiatalok. Bár amúgy nem teljesen ez a helyzet, mert megmondom őszintén, a Fradi-meccsről hazafelé metrózva is zavart, hogy a hajráVasasok helyett a budapestihonvéd afaszomaszopszé’ meg az égjenavidisál ment, pedig nem is az ultrákkal utaztam, akiktől ez valahogy önazonosabban hangzott volna.
- Hidi Sanyi nagyon-nagyon extra! Lehet, hogy a labdát csak seggbe rúgja, de aranyat ér, ami melót ő elvégez hatosban, lett volna még pár veszélyes kontra a Honvédban, ha ő nincs, aztán nézzétek meg, hogy kiharcolta a győztes gól előtt a szabit a 97. percben!
- Gratula Tóth Milánnak az első NB I-es góljához, de tizenegyest tétmeccsen soha többet ne végezzen el!
- Ez a fantasyjáték teljesen kinyírja a szurkolói élményt (vagy csak én vagyok hülye). A 97. percben verjük a Kispestet, én meg ott fogom a fejem, hogy Iyinbort raktam be a csapatomba és nem Csókát.
- Engedi egyelőre talány. Jó bravúrkapusnak tűnik, a vonalon magabiztos, de a kijövetelek és a kirúgások nem a legjobb spanjai.
- Sokszor nyilatkozzák az edzők, hogy a csapat erejét mutatja, ha szar játékkal is nyerni tud. Bár valamikor teljes alap nélkül mondják ezt, ez a meccs jó példa rá. Nem volt ez egy jó produkció, de van a csapatnak karaktere és szakmai mélysége, így meg azért mégiscsak könnyebb egy NB I-es bajnokit megfordítani, mintha nem lenne.
- Azért az elmúlt években masszív szopás jutott itt osztályrészül, nem egyszer jogtalanul, szóval ennyi talán visszajárt. De legközelebb már többet kell melózni!
Összefoglaló:
Vélemény, hozzászólás?