A fiatalpercek nem puszta statisztikai érdekességek, hanem döntések lenyomatai. Azt mutatják meg, egy klub mit gondol magáról, az utánpótlásából érkező játékosokról – és mit mer felvállalni.
A csapat megkezdte a felkészülést a tavaszi szezonra, így én is visszatérek téli álmomból. Vágjunk rögtön a közepébe, az egyik kedvenc témámmal: a saját nevelésű fiatalok szereplésével.
A „fiatalszabály”
Az NB II-es versenykiírás szerint két, 2006. január 1-én vagy azután született labdarúgónak mindig a pályán kell lennie – kivéve, ha egy fiatal kiállítás vagy sérülés miatt, csere nélkül kiesik.
Ez az őszi szezon 15 bajnoki mérkőzésén 2700 kötelező percet jelent csapatonként.
A teljes másodosztályra vetített kimutatást tudtommal még senki sem készítette el. Én sem vállalkozom most erre: csak az első öt csapat számait összesítettem.
Az élmezőny
A kötelező minimumhoz képest így áll az első öt helyezett:
• Csákvár – 4873 perc
• Vasas – 2771 perc
• Honvéd – 2753 perc
• Kecskemét – 2740 perc
• Mezőkövesd – 2708 perc
A Csákvár sokkoló előnye nem véletlen. A PAFC-tól átvett, U19-es és U21-es válogatott fiatalok adják az alapot: Lehóczki Bendegúz és Umathum Ádám egyaránt 1350–1350 percet töltöttek a pályán, míg Pál Barna és Mondovics Kevin 1260, illetve 707 percet regisztrált.
Lehóczki a Sofascore értékelései alapján ráadásul az NB II messze legjobb kapusa, 7,69-es átlaggal.
A Honvéd hozzánk képest minimálisan rosszabbul áll fiatalpercekben, viszont már tíz fiatalt szerepeltetett az első csapatban. Ez már szemlélet kérdése. Különösen felkaptam a fejem, amikor a Fáy utcai rangadón be merték küldeni Nyers Ádámot az utolsó 35 percre. Aznap debütált a felnőttek között.
A Kecskemét az összes fiatalpercét kölcsönjátékosokkal teljesítette. Ez önmagában is beszédes, de a háttér még érdekesebb: nincs akadémiájuk, az utánpótlásuk viszont az akadémiák alatti legmagasabb minősítést kapta (B kategória – Tehetségközpont).
Ebben mégsem fért bele egyetlen saját nevelésű játékos szerepeltetése sem?
És akkor beszéljünk a Vasasról
A Vasas 2771 fiatalperccel mindössze 71 perccel haladta meg a kötelező minimumot. Tapsra, ovációra, gratulációra pusztán ezért nincs ok.
Ráadásul baromi messze vagyunk attól a – fiatalszabályon túlmutató – többletvállalástól is, amelyet kiemelt akadémiaként a Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézettel (NSMI) leegyeztettünk. Tavasszal még lehet – és kell – javítani ezen.
A házon belüli sorrend
(A Sofascore a Szentlőrinc és a Szeged elleni mérkőzéseket továbbra sem dolgozta fel.)
Girsik Attila – 983 perc, 7,03
A harmadik szezonjára eljutott oda, hogy az egyik fiatalperces kezdő poszt egyértelműen az övé. Három gól, egy gólpassz – ez már kézzelfogható hozzájárulás. Nem klasszikus jobbhátvéd; sokkal inkább egy háromvédős rendszer jobbfutója. A hőtérképek alapján rendszeresen magasabban játszik, mint a másik oldalon Doktorics.
Hős Zsombor – 642 perc, 6,75
A játékpercei nagy részét az első hét fordulóban hozta össze. Látszott rajta a fejlődés, az ősz második felére azonban kiszorult a rotációból. Ez érthető az Urblik–Hidi tengely stabilitása és Sztojka formája mellett.
Fog még perceket kapni, de nem lenne indokolt visszatérni ahhoz, hogy egymás után végigdarálunk vele teljes NB II-es meccseket.
Barkóczi Barnabás – 558 perc, 6,83
Látok benne fantáziát. Egy kevés plusz koncentrációval vagy szerencsével nem „csak” két gól állna a neve mellett.
Molnár Csaba – 543 perc, 6,64
A Honvéd elleni vereség után én kicsit lemondtam róla. Bízom benne, hogy rám cáfol.
Ottucsák György – 45 perc, 6,6
Nagy tehetségként tartják számon, ráadásul a 10-es poszt az övé – amely jelenleg nagyon hiányzik a csapatból. Kapott egy félidőt, ez még nem reprezentatív minta. Tavasszal jó lenne többet látni belőle.
Sági Roland eddig nem lépett pályára.
Saját nevelésű, de már nem fiatalszabályos játékosok
Sztojka Dominik – 422 perc, 7,29
Az ősz végére leginkább ő lett a harmadik ember a középpályán.
Rab Boldizsár – 241 perc, 6,54
Örültem, amikor kiderült, hogy idén az első csapatnál bizonyíthat. Türelmesen várok.
Kapornai Bertalan – 184 perc, 7,00
Ígéretes előszezon, edzőmeccsek gólkirálya, szerződéshosszabbítás – majd három bajnoki, és az augusztus végi Karcag-meccs óta semmi.A Puskás ellen a kupában a második félidőben kifejezetten jó volt.
Ennyire nincs helye a csapatban?
Hárman együtt alig több, mint “fél” játékosnyi játékidőt töltöttek a pályán. Megjegyzem: a középpálya nagyon telített.
Összességében a saját nevelésű játékosok szerepeltetése nem váltotta meg a világot, de az előrelépés jelei azért láthatók.
Mégis mi lesz ebből?
Az eddig is világos volt, hogy négy fiatalszabályos mezőnyjátékossal nem lehet végigvinni egy szezont. Az ősz végén bemutatkozott Ottucsák és Jován, most a csapattal készül Rab Bence, Vincze Domonkos és Balogh Áron is, valamint visszatért a sérüléséből az egyébként már nem fiatalszabályos Mamusits. Kérdés, hogy közülük egyáltalán ki fog a pálya közelébe kerülni.
Tavasszal remélhetően nem csak 71 perccel haladjuk majd meg a kötelező minimumot.
Mert a kérdés nem az, hogy teljesítjük-e az előírást, hanem az, hogy valóban arra az útra lépett-e a klub, amit a szurkolók és a nyilvánosság felé hangoztat.
Többet akarunk – vagy ennyi elég?