Új szezon, új remények – újabb és újabb ígéretek. Emlékszem, tavaly ilyenkor mennyire bíztam – egyenest: hittem – abban, hogy feljutunk. Aztán jött a ronda, látványos, kollektív pofára esés.
A jelen sorokat írva újra azt érzem: bízom, sőt, hiszek abban, hogy idén végre eljutunk az ígéret földjére, és a Vasas újra feljut az élvonalba.
Mint már korábban is említettem: a Vasas-szurkolói lét egyfajta beszűkült tudatállapot. Nem feltétlenül az objektív tényeken alapulnak elképzeléseink, reményeink. De ettől még nézzük meg: mik azok a tények, amik a remény alapját képezhetik!
A bukmékerek szerint mi vagyunk a befutók
A Tippmix jelenleg 2,00-s oddsal fizet a Vasas bajnoki címére. A sorban a Videoton (4,00), a Honvéd (7,00) és a Kecskemét (12,00) követ minket.
Tavaly egy leheletnyivel kevesebb esélyt adtak a bajnoki címre (2,40), amit végül a 3,00-ás szorzóval kiírt Kisvárda vitt haza.
Hogy idén miben látja a fogadóiroda azt, hogy ugyanolyan – sőt: valamivel jobb – eséllyel vágunk neki az idénynek? Fogalmam sincs.
Ismét sűrű mezőnyre számíthatunk
Könnyen előállhat az a helyzet, mint 2024 őszén: nem lesz kiemelkedően domináns csapat, és sok keresztbeverés mellett egy 4–5 csapatos élmezőny is kialakulhat.
Azaz idén is előfordulhat, hogy a 2 pont/meccses pontátlag nem csak a feljutáshoz, de akár a bajnoki címhez is elegendő lesz.
Az említett Videoton–Honvéd–Kecskemét hármas mellett én a Kozármisleny–Mezőkövesd–Szeged trióra is oda fogok figyelni.
Jó rajt nélkül idén sem megy
Tudom, sok minden változott: új edző, új taktika, új felállás, remélhetően több fiatal is bekerül a csapatba. Sőt, Tóth Milán hárommeccses eltiltással kezdi az igényt!
Ettől függetlenül óriásit dobna az esélyeinken egy életerős, győzelmekben bővelkedő szezonkezdet.
Tavaly öt forduló után 7 pontunk volt, ami a tabella 7. helyére volt elég. A 2023/2024-es idényben az első öt meccsen csupán 5 pont jött össze – akkor a 10. helyen álltunk. Nincs jobb szó rá: mindkét szezonban bentragadtunk. És a szezonkezdetkor elhullajtott pontok később nagyon hiányoztak.
Az első öt meccs sorsolása:
Csákvár (h), Kecskemét (i), Békéscsaba (h), Karcag (i), Tiszakécske (h).
Viszonylag vállalható sorsolás – a Kecskeméten kívül a tabella második felébe várt csapatokkal találkozunk.
Őszinte leszek: az elmúlt évek tragikus rajtjait látva én már azzal is elégedett lennék, ha az első öt fordulóban 10 pontot szerzünk. Ez elég kell legyen ahhoz, hogy a dobogón, vagy legalább annak közelében kezdjük meg a következő szakaszt.
Új edző, régi stáb
Erős Gábor eddigi nyilatkozatai, játékosmúltja és edzői tapasztalatai alapján az elmúlt évek talán legjobb – és legszimpatikusabb – választása. A kérdés az, hogy mit kezd vele a közeg, vagy épp ő mit tud kezdeni a közeggel!
Én furcsálltam, hogy nem hozott magával senkit. Rendben, Ferenczivel régóta ismerik egymást, de az edzői stáb Desits végleges kinevezése óta gyakorlatilag változatlan maradt.
Játékosmozgások – optikai nagytakarítás?
Első ránézésre nagytakarítás történt – de a tényleges volumene erősen kétségbe vonható.
A véglegesen vagy kölcsönbe távozók listája hosszú: Holender, Vida, Berecz, Szánthó, Szilágyi, Bukta, Pintér, Bánfalvi, Lehoczky, tovább jelen állás szerint Bodnárnak, Deutschnak, Jovának és Rácznak sincs maradása a klubnál.
Nos, ezek a játékosok – a Transfermarkt.de adatai alapján – a 2024/2025-ös szezonban összesen 5.546 percet játszottak a Vasasban Ez az éves 29.700 percnyi (rendes) játékidő 18%-a – ami kb. két játékosnyi időnek felel meg. Azaz a nagyszámú távozó ellenére a tavalyi betliben részt vevő játékosok túlnyomó többsége a csapatban maradt.
Lett volna még mit takarítani. Az a tény, hogy Radó “Kanapéhuszár” András továbbra is Vasas-játékos, egyszerűen felfoghatatlan számomra.
Végül: Szilágyi távozását nagyon sajnáltam, szerintem lehetett volna helye ebben a keretben.
Kevés érkező – de legalább hiányposztokra!
Az MLSZ által bevezetett „ötmagyaros” szabály (khmm, “ajánlás”) miatt nem számítottam sok új igazolásra – a megváltozott játékospiaci viszonyokat jól tükrözi, hogy elsőosztályú élcsapatok lelkesen igazoltak magyar játékosokat a kiesőktől.
A kölcsönből visszatérő játékosokat nem kell bemutatnom senkinek, ahogy Németh Barnabást is ismerjük.
A három újonnan érkező játékosnak kifejezetten örültem:
- Hej Viktor – Transfermarkt-érték: 400.000 €, 29 éves védő. Négyvédős rendszerben jobbhátvéd, háromvédősben jobb oldali belső védő, de 20 meccs erejéig megfordult a balhátvéd poszton is. Játszott Erős alatt Kisvárdán.
- Pethő Bence – klasszikus középcsatár, 175.000 €. Tavaly 22 meccs, 1207 perc, 11 gól, 1 assziszt. A 16-oson kívül is lelkesen próbálkozik, rögzített játékhelyzetekből is gólveszélyes (4 gól tavaly). Gondolom itt is kb. 60 percet fog kapni meccsenként.
- Horváth Rajmund – ballábas szélső, 150.000 €. Haladás-nevelés, tavaly Gyirmótban 8 gól, 1 assziszt.
Mindhárman hiányposztra érkeztek, érdemi szerepet kaphatnak idén.
Ne feledkezzünk meg a két, kölcsönből visszatérő, sajátnevelésű játékosunkról sem: remélem, Rab és Sztojka is kap lehetőséget arra, hogy bizonyítsák: helyük van az első csapatban!
Messze nem tökéletes a keret, de a feljutáshoz – elvileg – elég kell, hogy legyen.
A minőségi “kifogások” felsorolását hozzáértőbb szurkolótársaimra bízom, én csak egy számszaki problémára hívnám el a figyelmet: a balhátvéd poszton Doktorics mögött jelenleg nincs érdemi, ballábas alternatíva. A korábban szóba került Garai Zétény, vagy épp a második csapatból időközben az MTK-hoz igazolt Mikolay Timóteus betölthette volna ezt az űrt.
Be fognak végre épülni a fiatalok?
A legfőbb kérdés az, hogy az ígért fiatalítás valóban megtörténik-e – és ha igen, milyen eredménnyel. A korábbi bejegyzésemben bemutatott adatok nem hazudnak: a klubvezetés a hangzatos kijelentések ellenére hadilábon áll a sajátnevelésű fiatalok szerepeltetésével.
Azt már most rögzíteném: az nem sikerként prezentálható eredmény, ha az NB II-ben kötelező 180 fiatalpercet épphogy csak összekaparjuk meccsenként! Az előírt minimumhoz képest mégiscsak magasabbra kell tenni a lécet.
Persze árnyalja az összképet, amennyiben a sajátnevelésű Kapornai, Sztojka, Rab hármas érdemi játékidőt kap.
Pályán kívüli (ön)ellentmondások
Idén nem volt szurkolói ankét. Nagy Miklósék még azt sem vállalták, hogy kontrollált körülmények között a szurkolók elé álljanak. Így maradnak az egyoldalú kinyilatkoztatások.
Ez a gesztus – akarva, vagy akaratlan – azt sugallja, hogy a klub jelenleg nem tekinti valódi partnerének a szurkolóit. Az ankét önmagában nem oldaná meg a problémákat, de a hiánya szimbolikusan is megerősíti a távolságot a vezetés és a szurkolótábor között.
Pedig lett volna kit és mit bemutatni: van új edző, új igazolás, első csapatba felhozott fiatal!
Mégis hogyan egyeztethető össze mindez a szezonértékelő interjúban említett “komplex, értékteremtő, közösségépítő, klubépítő küldetéssel?”
Sebaj, a szezonnyitón lesz lehetőségünk vadiúj vasasos poharat vásárolni. Az is valami!
Adjunk esélyt
Mint már említettem: új szezon, új remények. Ennek mi, szurkolók is részei vagyunk. Próbálunk hinni, próbálunk bizakodni – aztán majd kiderül, hogy volt-e bármi alapja ennek a fene nagy optimizmusnak.
Én – személy szerint – egy alázatos, minden egyes labdaért küzdő csapatot szeretnék látni a pályán. Sok fiatallal, fejlődési potenciállal. Jöhetnek – és jönni is fognak – pofonok, de egy kellő tartással rendelkező gárda nem kerülhet olyan hullámvölgyekbe, mint amit az előző szezonban láttunk.
Hogy mire lesz elég, majd meglátjuk. De most végre induljunk el úgy, ahogy kell: felemelt fejjel. Mert máshogy nem érdemes.
A stadionban találkozunk.
Hajrá Vasas! Mindörökké Angyalföld!
Vélemény, hozzászólás?