Néhány hónapja műtött lábamat úgy próbálom visszaerősíteni, hogy biciklizgetni járok, s vadászom Budapesten és környékén a dombokat, amelyekben legalább van egy kis kihívás. Vasárnap kora délután a Nyereg úton szenvedtem felfelé a 18 százalékon, amikor egy váltás kigyakta a cangát, a láncom beszorult a hátsó tányér és a küllők közé, lehetetlen volt kiszedni. Gatya.
Ahogy a Váci NKSE elleni mérkőzésről szóló tudósításból már kiderült, a Vasas SC U20-as kerete a következő szezonra némiképp átalakul. Az aktuális játékosállomány tagjai közül hatan távoznak, és azon túl, hogy az itt töltött időszakukban a csapat játékához hozzátett munkájukat megköszönöm, egy-egy kérdést tettem fel az érintett játékosoknak. Tudom, én baromi elfogult vagyok a számomra legkedvesebb klub kézilabda játékosaival, de azt gondolom, érdemes lehet elolvasni ezeknek a fiatal játékosoknak a gondolatait, mindazt, amit – és ahogy – fogalmaznak az Angyalföldön töltött időszakukat illetően. Mind sportolói, mind magánéleti útjukhoz nagyon sok sikert kívánok! (Daninak meg Orsinak pedig sikeres csapatépítést a hamarosan érkező új játékosokkal, akiket természetesen majd be fogok mutatni.)
Vasárnap jön a szezon legfontosabb mérkőzése. Öt pont előnnyel érkezünk a Bozsik Arénába, legfőbb riválisunk otthonába — és akár a bajnoki címet is megszerezhetjük ott. Ennél szebb forgatókönyvet nehéz elképzelni.
A Vasas-tábor közösen, egységben indul Kispestre. Legyünk ott minél többen, érkezzünk együtt, piros-kékben, hanggal, hittel, tartással!