A Karcag elleni bukta kapcsán nincs szükség magyarázatra. Minden évben belefutunk ilyen idegenbeli vereségekbe – aztán a végelszámolásnál nagyon hiányoznak ezek a pontok.
Elismerem: túl sokat láttam bele a Békéscsaba elleni gólzáporba. A beharangozómat visszaolvasva már csak keserűen mosolygok. De engedjétek meg egy szurkolónak, hogy optimista legyen. Hiszem, hogy előbb-utóbb összeáll egy olyan csapat, amivel lesz keresnivalónk a feljutásért folytatott harcban.
Az Illovszkyban sincs ingyenebéd – a szezonnyitón láthattuk, hogy „tuti 1-es” mérkőzés nem létezik. Függetlenül attól, hogy egy tízmeccses hazai veretlenségi sorozat (9 győzelem és 1 döntetlen) szakadt félbe, hazai pályán sem lehet félvállról venni egyetlen ellenfelet sem. Se a nézőtéren, se a pályán. Nem számítok egyszerű meccsre a Békéscsaba ellen, de mindenképpen be kellene húzni.
Őszinte leszek hozzátok: a Csákvár elleni blamázst nem tudtam még feldolgozni. Nem véletlenül osztottam meg Facebookon a meccset követő szurkolói elszámoltatást – úgy éreztem, annak most nagyon itt volt az ideje. És azt akartam, hogy ezt minden Vasas-szurkoló lássa. 🔴🔵
Egyértelmű, hogy ebben a C-szektoros tetemre hívásban nem csupán egy meccs, hanem az elmúlt évek összes feszültsége robbant ki. A klubvezetés és a játékosok is szembesülhettek vele: elfogyott a türelem. Idén már nem lesz elég az ígérgetés, a bűnbakkeresés, a jól ismert magyarázkodások sora.
Elérkezett a pillanat, amivel előzetesen nem számoltam:
A Félelem és reszketés a Fáy utcában blog… nevet vált.
Nincs tartalomcsere. Nincs stílusváltás. Nincs hátraarc.
Ez egy új kabát, ami alatt ugyanaz a piros-kék szív dobog.
Ez a honlap lesz a korábban “Félelem és reszketés a Fáy utcában” néven futó Vasas szurkolói blog új otthona. Addig is, amíg elkészül, kövessétek a Facebookon található blogot!
Hajrá Vasas! Mindörökké Angyalföld!
