Hey, Arnold – egy cuki anekdota a Vasas-családról

Written by

in

Néhány hónapja műtött lábamat úgy próbálom visszaerősíteni, hogy biciklizgetni járok, s vadászom Budapesten és környékén a dombokat, amelyekben legalább van egy kis kihívás. Vasárnap kora délután a Nyereg úton szenvedtem felfelé a 18 százalékon, amikor egy váltás kigyakta a cangát, a láncom beszorult a hátsó tányér és a küllők közé, lehetetlen volt kiszedni. Gatya.

Az erőlködés-kurvaanyázás párosára egy arrajáró Wolt-futár lett figyelmes, de ketten sem bírtunk el vele, ott álltam a Rózsadomb oldalában (azaz számomra a világ faszán) működésképtelen járművel, ha le is tudtam volna gurulni egy szervízbe segítségért, vasárnap mind zárva.

Még szerencse, hogy a Vasas mindenhol ott van. Alig pár kilométerre voltam a Folyondár utcától, vagyis a röplabdások hazai pályájától, ahol nem mellesleg több szurkertárs-haver is dolgozik. Csörgetem egyiküket, ő most szabin, de szintén vasasos kollégája – nevezzük most Arnoldnak – szolgálatban, áll a rendelkezésemre. Egy ilyen helyzetben már az sokat segít az ember idegállapotán, ha safe space-be kerül, a Folyiba leérve lenyugtatott, hogy a hazai bajnokikról megszokott férfimosdóban vakartam le magamról a tonna olajat, a plakátokról meg Juhár Dalma mosolygott vissza a dühös fintoromra.

És akkor jött Arnold, vasasos póló, vasasos nadrág, csavarhúzó, imbuszkulcs. Bő negyven percig csavarozgattuk hiába, én már többször is feladtam, de a kolléga csakazértis mentalitása átsegített a nehéz pillanatokon, míg mintegy slusszpoénként elő nem húzta a zsebéből a WD-40-et, és azonnal minden probléma odalett, szabad a lánc! Hálám jeléül meghívom majd egy kebabra a kövi isztambuli idegenbeli túrán.

Boldogan gurultam haza: ha bármilyen bajba kerülök, először a Vasasra kell gondolni, a megoldás sokszor piros-kékebb, mint gondolnánk. Nem akarom túlmagyarázni, de sok kis apróságnak kellett összeállnia, hogy egészséges bringával fél órán belül hazajussak, mind-mind a Vasas-családhoz köthető.

Még aznap este az autóm is lerohadt – Ferencvárosban. Ott bezzeg nem is találtam segítséget!

Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük