Ahogy a Váci NKSE elleni mérkőzésről szóló tudósításból már kiderült, a Vasas SC U20-as kerete a következő szezonra némiképp átalakul. Az aktuális játékosállomány tagjai közül hatan távoznak, és azon túl, hogy az itt töltött időszakukban a csapat játékához hozzátett munkájukat megköszönöm, egy-egy kérdést tettem fel az érintett játékosoknak. Tudom, én baromi elfogult vagyok a számomra legkedvesebb klub kézilabda játékosaival, de azt gondolom, érdemes lehet elolvasni ezeknek a fiatal játékosoknak a gondolatait, mindazt, amit – és ahogy – fogalmaznak az Angyalföldön töltött időszakukat illetően. Mind sportolói, mind magánéleti útjukhoz nagyon sok sikert kívánok! (Daninak meg Orsinak pedig sikeres csapatépítést a hamarosan érkező új játékosokkal, akiket természetesen majd be fogok mutatni.)
- Matyasovszky Nelli
Egy korszak lezárul, egy ideig talán a Vác elleni lesz az utolsó mérkőzésed piros-kék mezben. Áruld el, milyen érzések kavarognak benned. De ennél fontosabb – talán egy kicsit provokatív lesz a kérdés –, milyen tempóban tervezed a fejlődésed a következő időszak során?
Először is köszönöm a kérdést! Nagyon sok érzés kavarog most bennem, ez a két év nagyon vegyes érzelmeket kelt. Az első szezonomat sajnos egyből egy súlyos sérüléssel kezdtem, így a rehabilitációval telő hónapok kimondottan nehezek voltak lelkileg és testileg is, de nagyon hálás vagyok az edzőimnek és a klubnak is, hogy nem engedték el a kezem és végig mellettem álltak. Majd az idei szezont újra 100%-osan kezdhettem meg, ahol megkaptam a bizalmat mind az utánpótlásban, mind idővel a felnőtt keretben is, ami számomra hatalmas lépés volt és nagy élmény.
Most felemás hangulatban búcsúzom a csapattól. Egyszerre vagyok szomorú a távozás miatt, mert egy nagyon jó csapatközösség jött létre, és az elmúlt 2 évben minden pillanatot együtt töltöttünk. Ugyanakkor izgatottan vágok neki a következő kihívásnak, ugyanis nem titok, hogy a jövő szezont a Tempo csapatánál töltöm kölcsönben. Úgy gondolom, sokat adhat hozzám ez az NB1/b-és szezon, szeretnék minél többet fejlődni és megmutatni, hogy miket tudtam tanulni az edzőimtől az elmúlt idő alatt, remélem, ezzel a legjobbat tudom kihozni magamból. A lányoknak pedig szurkolni fogok a következő szezonban is a feljutásért, szeretnék minél több meccsre kijönni és a pálya mellől támogatni őket. ❤️💙
- Szabados Csenge
Gratulálok a legutóbbi győzelemhez, és összességében az egész szezonhoz. Jövőre már nem piros-kékben játszol, de az biztos, hogy éremmel gazdagabban zárod az angyalföldi pályafutásodat. Személyedben egy védekező specialista távozik, mit üzennél az itt maradó társaknak és a szurkolóknak?
A köszönöm a gratulációt a csapat nevében. Az elmúlt három évben rengeteget fejlődtem és sok mindent tanultam saját magamról. Nehéz, de egyben nagyon szép pillanatok is voltak, amit ezzel a fantasztikus és különleges csapattal élhettem át. A klubnál minden feltétel adott volt ahhoz, hogy ezt a fejlődést elérjem, ezt nagyon köszönöm nekik.
Amikor 2023-ban Danival kezdtem dolgozni, egy önbizalomhiányos, növésben lévő, bátortalan játékos voltam. Mellette megtanultam, hogy nincs lehetetlen, sokra vagyok képes, és hogy a kemény munka előre visz, de persze lelki támogatás mellett rengeteg szakmai tudást is adott át.
Megtanította, hogyan legyek labdabiztosabb, a zárások könnyebb megtartását és persze legtöbbet védekezésben tanultam tőle, ezért lettem védekező specialista. Nem minden esetben volt könnyű…
Volt sok sírás, néha még „feladom” is, de a támogatás, amit kaptam tőle, legyen egy poén, egy dicséret, átsegített a nehéz napokon. Aztán amikor Orsi hozzánk került, nekem biztonságot adott a tudat, hogy mindig ott lesz és fordulhatok hozzá, ahogy tettem is. Mindig meghallgatott, biztatott és ha kellett, dorgált is, ugyanakkor tőle is megkaptam azt a pluszt, amitől ilyen játékossá válhattam.
Örökké hálás leszek nekik, amit kaptam tőlük, magammal viszem és mindig emlékezni és használni fogom.
A lányoknak azt üzenem, maradjanak egymásért küzdök, kitartóak, nevessenek sokat és érjék el a kitűzött céljaikat, mert ha valaki megérdemli, hát akkor ők azok. És végül, de nem utolsó sorban a szurkolóknak, maradjanak ilyen hangosak, biztatóak, mert velük hosszabb volt a kispad.
Mindig szeretettel fogok visszagondolni a Vasasra és büszke vagyok, hogy tagja lehettem a klubnak. Hajrá Vasas!
- Bordás Bianka
Az előző szezon elején érkeztél Angyalföldre, az utánpótlás csapat mellett a felnőttek között is kaptál lehetőséget a bemutatkozásra. Hamarosan azonban elköszönsz a XIII. kerülettől. Milyen volt az itt töltött időszak, mit tervezel a jövőben? Ha lehetőséged lenne elköszönni a társaktól és a szurkolóktól, akkor mit mondanál?
Amikor ideérkeztem két éve, minden új volt számomra. A város, az egyetem, a csapat. Akkor költöztem fel Győrből Budapestre és nagyon vártam, mit hoz számomra ez a sok újdonság. Rengeteg minden történt az elmúlt két évben az életemben és sokat tanított nekem ez az időszak.
Hálás vagyok, hogy az orvosi egyetembe és a kézilabdába is bele tudtam tenni mindent, ami bennem volt, úgy gondolom, hasznos időszak áll mögöttem. Hálás vagyok az emberekért, akiket megismertem itt a Vasasnál – csapattársak, edzők, masszőrök, gyógytornászok –, azokért, akik segítettek, hogy járhassam a saját kis utamat és azokért, akik egy-egy jó szóval támogattak ezen út során. Hálás vagyok a játéklehetőségért és a komoly csatákért, amiket megvívtunk együtt a lányokkal ifiben és NB2-ben is, úgy gondolom, minden ilyen küzdelem hozzám tett valamit, úgy, mint játékos és mint ember is. Ezen kívül hálás vagyok, hogy a felnőttek között is kipróbálhattam magam edzésen és mérkőzésen is, mindenképpen tanulságos volt, illetve nagy élmény. Kedves szívemnek még a sok szurkolás is, amit a szurkolóinktól kaptunk, nektek is köszönöm! És végül hálás vagyok az itt elvégzett munkáért, a megszámlálhatatlan mennyiségű edzésért.
A közeli jövőben legfontosabb számomra, hogy az orvosi egyetem harmadévét abszolváljam, emellett a kézilabdát hasonló erőbedobással folytassam, mint ahogy eddig tettem. Elköszönésként csak annyit mondanék, hogy köszönöm, és hogy így vagy úgy, de találkozunk mi még majd, ebben biztos vagyok!
Továbbra is hajrá Vasas! 💙❤️
- Kárász Szonja
Győzelemmel zárod angyalföldi pályafutásodat, az NB2-ben eljött az utolsó mérkőzés, jövőre már nem a Vasas-címeres mezt fogod magadra ölteni. Volt időszak, amikor egy-egy sérülés hátráltatta a fejlődésed, de az utóbbi időben többet és bátrabban játszottál. Milyen terveid vannak a jövőt illetően? Mivel búcsúznál a társaidtól és a szurkolóktól?
Nehéz szavakba önteni, mit jelentett számomra ez a három év a Vasasnál, mert rengeteget kaptam ettől a klubtól. Amikor idekerültem, nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent fogok átélni a csapattal. Voltak szép sikerek, emlékezetes mérkőzések és olyan pillanatok, amelyeket biztosan soha nem fogok elfelejteni.
Voltak nehezebb időszakok is, amikor sérülések vagy csalódások miatt újra és újra fel kellett állnom. Ezek a helyzetek viszont nagyon sokat formáltak rajtam emberileg és sportolóként is. Megtanítottak arra, hogyan kell kitartani a nehéz pillanatokban, hogyan kell csapatként gondolkodni, és hogyan kell akkor is dolgozni egymásért, amikor éppen nem minden alakul tökéletesen.
Mindig próbáltam a legtöbbet hozzátenni a közös sikerekhez. Lehet, hogy nem mindig a gólok vagy a látványos megoldások miatt voltam fontos a pályán, de minden alkalommal igyekeztem a védekezésemmel segíteni a csapatot. Sokszor az volt a feladatom, hogy harcoljak, ütközzek, biztosítsak, kisegítsek másokat és megállítsam az ellenfelet. Büszke vagyok arra, hogy ebben tudtam segíteni a csapatot, és hogy a társaim úgy érezhették, számíthatnak rám ezekben a nehéz helyzetekben.
Az utóbbi időben egyre több lehetőséget kaptam, és úgy érzem, sikerült bátrabban, felszabadultabban játszanom, ami sok önbizalmat adott nekem a jövőre nézve is. Most egy új fejezet kezdődik az életemben. Még nem tudom pontosan, merre visz az utam, de szeretnék tovább fejlődni, minél több tapasztalatot szerezni és kihozni magamból a maximumot.
Köszönöm az edzőimnek a bizalmat, a tanácsokat, a támogatást, a könnyeket, az örömöt, a törődést és a szeretetet, valamint azt, hogy mellettük folyamatosan fejlődhettem játékosként és emberileg is. Köszönöm azoknak is, akik a háttérben dolgoztak értünk, a klubnak és a szurkolóknak, akik jóban-rosszban mellettünk álltak.
A csapattársaimnak nagyon hálás vagyok az elmúlt évekért. Köszönöm a közös munkát, a támogatást, az öltözőben megélt pillanatokat és azt, hogy a nehezebb időszakokban is mellettem álltak.
Bár most elválnak az útjaink, büszke vagyok arra, hogy ennek a csapatnak a tagja lehettem, és viselhettem a Vasas-mezt. Mindig különleges helye lesz a szívemben ennek az egyesületnek. Sok sikert kívánok mindenkinek a folytatásban, és köszönök mindent!
- Ossik Julcsi
Ma egy korszak lezárul az életedben, utoljára öltötted magadra a Vasas címerével ellátott mezt. Fiatal korod ellenére ezer emlékkel kötődsz Angyalföldhöz, a klubhoz. Mire fogsz a legjobb szívvel visszaemlékezni az itteni pályafutásod kapcsán? Mi lesz a jövőben? És ha nem túlzott a kíváncsiskodásom, akkor üzenj valamit a társaidnak és a szurkolóknak.
Nagyon nehéz erről most beszélni, nem találom a szavakat, hiszen 6 sikerekben, csalódásokban, élményekben és legfőképp fejlődésben gazdag szezont töltöttem el a Vasas családjában. Nagyon nehéz mit mondani. Kis serdülő korom óta a Vasas címerét hordom a mezemen. Itt lett belőlem kézilabda kapus. A Fáy utca már szinte az otthonom volt. Minden szegletét ismerem, mindenkivel jóban vagyok, több időt töltöttem itt el, mint bárhol máshol és ennek egy percét se bánom. Mindig meleg szívvel fogok visszagondolni ezekre az itt eltöltött éveimre.
A legemlékezetesebb évem az a legelső teljes ifista évem fog maradni mindig. Amikor megkaptam a bizalmat egy NB1-es meccsen az MTK otthonában és tudtam vele élni, meg tudtam mutatni, hogy fiatal korom ellenére vagányan be tudok szállni kritikus helyzetben is, és lehet rám számítani. Persze hiányozni fognak az edzés utáni csapat beszélgetések, mikor egy fárasztó edzés után az öltöző padlóján fekve vitattuk meg az élet nagy dolgait. Hiányozni fognak a közös nevetések, sírások, veszekedések, a Cooper-futások vagy éppen egy jó kis „lótifutis” edzés vagy egy kellemes reggeli egyéni képzés. Minden és mindenki hiányozni fog, mert ez tényleg egy igazi család.
A jövőben a célom, hogy egy kicsit nagyobb hangsúlyt tudjak fektetni a kézilabdán kívüli életembe is. A legfőbb célom az, hogy kicsit bár megcsúszva, de meglegyen az érettségim, meg még mellette egy pár apróság. Nagyon nehéz és fájdalmas döntés volt ezt meghozni, de ennek így kellett most lennie.
Azt szeretném üzenni a CSAPATNAK és a stábtagoknak, hogy hálás vagyok mindenért, amit értem tettek, hogy megszavaztak az egyik csapatkapitánynak, hogy ennyi mindenben segített mindenki, hogy ha baj volt mellettem álltatok és figyeltetek rám. Nagyon hiányozni fogtok!
A szurkolóknak nagyon szépen köszönöm a támogatást és ha nem is Vasas-mezben találkozunk legközelebb, de remélem, nem bánjátok, ha beállok mellétek szurkolni a CSAPATNAK, mert ami egyszer piros-kék szívvé válik, az mindig az is marad.
Remélem a lányok és a stábtagok is visszavárnak néha Angyalföldre, egy-két szívet melengető öleléssel és biztató szavakkal. Hálás vagyok, hogy ennek a csodálatos családnak a részese lehettem, de egy fejezet lezárult, köszönöm, hogy tagja lehetem ennek a CSODA CSAPATNAK!
A csapatban mindenkinek további lelki és fizikális sérülés mentes pályafutás kívánok, remélem még pályán kívül is tudunk majd találkozni.
Hajrá Vasas, mindörökké Angyalföld❤️💙
- Kurucz Nikolett
Niki, 2023 óta játszottál Angyalföldön, de most távozol. Hogy érezted magad a csapatnál, milyen érzés lesz, amikor eljön a búcsú ideje? Mire gondolsz majd legszívesebben az itt töltött idő kapcsán, illetve mesélj arról is, mik a terveid a jövőre nézve.
Nagyon sokat jelentett nekem az Angyalföldön töltött időszak, mert rengeteg élményt és emléket szereztem itt. 2023 óta sok mindent átéltem a csapattal, és nagyon hálás vagyok az edzőknek, a csapattársaimnak és a szurkolóknak is a támogatásért, amit kaptam.
Biztosan nehéz lesz a búcsú, mert nagyon megszerettem ezt a közeget és sok jó embert ismertem meg itt. Leginkább a közös meccsek, az öltözői pillanatok és az együtt megélt élmények fognak hiányozni.
A jövőben szeretnék tovább fejlődni és új kihívások elé nézni, de az Angyalföld mindig fontos marad számomra. Sok sikert kívánok a csapatnak a továbbiakban is!
Vélemény, hozzászólás?