A Karcag elleni bukta kapcsán nincs szükség magyarázatra. Minden évben belefutunk ilyen idegenbeli vereségekbe – aztán a végelszámolásnál nagyon hiányoznak ezek a pontok.
Elismerem: túl sokat láttam bele a Békéscsaba elleni gólzáporba. A beharangozómat visszaolvasva már csak keserűen mosolygok. De engedjétek meg egy szurkolónak, hogy optimista legyen. Hiszem, hogy előbb-utóbb összeáll egy olyan csapat, amivel lesz keresnivalónk a feljutásért folytatott harcban.
Ha hétfő este valaki elkapcsolt a Vasas–Békéscsabáról, egy dolgot biztosan bánhat: lemaradt egy igazi gólzáporról. ⚽💥 Egy olyan mérkőzésről, ami nem csak nekünk, hanem a semleges nézőknek is élményszámba ment. Nekem azonnal beugrott a tavalyi szezon két katartikus hazai sikere – Ajka, Kozármisleny. Aztán a szezonvégi katarzissal adós maradt a gárda.
Az Illovszkyban sincs ingyenebéd – a szezonnyitón láthattuk, hogy „tuti 1-es” mérkőzés nem létezik. Függetlenül attól, hogy egy tízmeccses hazai veretlenségi sorozat (9 győzelem és 1 döntetlen) szakadt félbe, hazai pályán sem lehet félvállról venni egyetlen ellenfelet sem. Se a nézőtéren, se a pályán. Nem számítok egyszerű meccsre a Békéscsaba ellen, de mindenképpen be kellene húzni.
Az MLSZ 2019-ben új rendszerbe terelte az utánpótlás-nevelést: létrejött a piramisszerű struktúra (kiemelt akadémiák / kiemelt régiós alközpontok / tehetségközpontok / körzetközpontok), a szakmai programok és az egyes kategóriákhoz kapcsolódó támogatási rendszer.
A cél: futószalagon előállított, versenyképes magyar labdarúgók prezentálása. Lehetőleg tömegesen.
Hogy ez mennyire sikerült, arról vitatkozzanak a szakemberek, a scoutok és a szülők – én most csak azt néztem meg, hogy az egyes utánpótlás-nevelő központok mennyi érmet szereztek a korosztályos bajnokságokban.
Őszinte leszek hozzátok: a Csákvár elleni blamázst nem tudtam még feldolgozni. Nem véletlenül osztottam meg Facebookon a meccset követő szurkolói elszámoltatást – úgy éreztem, annak most nagyon itt volt az ideje. És azt akartam, hogy ezt minden Vasas-szurkoló lássa. 🔴🔵
Egyértelmű, hogy ebben a C-szektoros tetemre hívásban nem csupán egy meccs, hanem az elmúlt évek összes feszültsége robbant ki. A klubvezetés és a játékosok is szembesülhettek vele: elfogyott a türelem. Idén már nem lesz elég az ígérgetés, a bűnbakkeresés, a jól ismert magyarázkodások sora.
