Vannak azok a meccsek, amelyeket egyszerűen meg kell nyerni, ha fel akarunk jutni. A mai budafoki vendégszereplés pontosan ilyen.
A probléma?
Ezeket a „kötelezőket” szeretjük a legjobban elrontani. Elég csak az “elTatabányáztuk” kifejezés eredetére visszagondolni. Épp ezért tartok ettől az összecsapástól is: tipikus csapdameccs, két rangadó közé ékelve.
Gólgazdag szeptember, góliszonyos október. Vajon milyen november vár ránk?
Nézzük a számokat
Augusztus 31. és szeptember 28. között 4 győztes meccs, 14 rúgott gól, 4 kapott, önbizalom, lendület. A következő hónapban? Három bajnoki mérkőzésen összesen egy lőtt gól. Rendben, egyet sem kaptunk, de a győzelemhez – mily meglepő – gólt kell rúgni. Ha valaki azt mondja nekem szeptember végén, hogy ennyi problémánk lesz a gólszerzéssel, körberöhögöm
Szűk három hónap, tíz forduló, és egy rég nem látott eredmény: újra az élen a Vasas! Innen nézve tényleg szebb a kilátás – csak ne felejtsük, mennyi kanyar van még a hegycsúcsig.
Beszélgetés Nagy Gáborral, a Vasas pályaedzőjével az akadémiás évekről és a felnőttfoci ritmusáról
Gáborral egy csendes szerda délelőtt találkoztam a székház büféjében. Nem tartozik azok közé, akik keresik a reflektorfényt – nem is nagyon értette, miért pont vele készítek interjút. De néhány perc alatt kiderült: volt miről beszélgetnünk. Egy évtized a Kubala Akadémián és a Vasasnál – tele történetekkel, emberséggel és piros-kék hűséggel.
A cikksorozat legutóbbi, 9. részében a Vasas 1957-es KK-címvédését mutattam be nektek. Időben most három évet ugrunk előre: az 1960/61-es szezon bajnoki címe kerül terítékre.
